Csoda 1 a bejegyzés címe, remélem lesz egy Csoda 2 is, mikor megkerülnek a cuccaim.
Megint bebizonyosodott, hogy a szerencse gyermeke vagyok. De nevezhetjük gondviselésnek, szeretetnek, bárminek.
Teljesen mindegy mi a neve és azt sem tudom, mivel érdemeltem meg, de nagyon örülök neki. És iszonyatosan hálás vagyok érte.
Hogy miért is?
Vasárnap reggel elcsórták a bringám és vele együtt minden cuccom.
A rajtam lévő ruhán, pénztárcán, iratokon, fényképezőgépen kívül, csak egy sisakom maradt (ami rém szánalmasan festett a kezemben).
Azon a napon viszont rengeteg biztató levelet, telefonhívást kaptam.
Többen kérték a számlaszámom, hogy pénzzel segítsenek ( nem csak barátok, ismeretlenek is).
Ezt természetesen nem fogadom el, hiszen az idulásom óta elég szépen tudtam spórolni.
Majd egy kedves (ismeretlen ismerős) hölgy, Boldog Katalin (gyönyörű és remélem találó név)felajánlotta bringáját. Tőle ugyan nem fogadtam el, de mikor egy Norvégiában élő kiskanizsai orvos, Karosi Zoltán tette ugyanezt... Annak már nem bírtam ellenállni. Így Haldentől délre bringával megyek majd. Németországban kihasználom a túracuccok kedvező árát és maradék pénzemet figyelembe véve felszerelem magam. Hogy addig is legyen cuccom (a cucc a házamat/sátramat és az egyéb kényelmes csavargáshoz szükségeseket jelenti), egy újabb jótett lélek talált rám, ő pedig Benkő Gábor.
Gábor olyant tett, de olyant. A Skandináviában tervezett gyaloglós, stoppolós utam minden szükséges holmiját előteremtette. Nagy szerencsémre kölcsönbe, így el mertem fogadni. Sátor, hátizsák, derékalj, gázfőző edénnyel, poncsó, meleg pulóver...
Szavam sincs rá.
De itt még nincs vége...Horváth Szilveszter (szintén távolbaszakadt kiskanizsai) egy igencsak meleg hálózsákkal támogatja utam. De ott van még Barth Zoli, akinél a ruházkodás után még egy fuvar is vár, hiszen együtt megyünk a messzi északi munkahelyére.
De Vámosi Viktor barátom családja és barátai sem maradhatnak ki a sorból.
Az apró cseprő beszerzendő dolgoktól, a nagyokig bezárólag mindenben támogatnak, segítenek.
Plusz nővéremtől, Katitól kapott biztonságérzet, hogy ha szeretném minden a rendelkezésemre állna.
De Budavölgyi Kálman, Klément Marcsi, Schmidt Csabi pénzbeli felajánlása is könnyekig meghatott.
De sorolhatnám a neveket...írhatnám hányszor bőgtem el magam örömömben, de inkább
MINDENKINEK nagyon nagyon köszönöm...
Nem tudom sem leírni, sem elmondani mit jelent ez nekem.
Talán a szeretet a legjobb szó erre.
Kívánom mindenki sokszorosan kapja vissza azt amit nekem adott!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése