2015. november 3., kedd

El Camino napló, július 27

2013.07.27. -85km-

Elég hosszú nap volt. Reggel megint eltűnt másfél óra. Majd indulás, teljesen vizes hálózsákkal és teljesen vizes ruhában.
Ekkora harmatot. Vagy esett??? Ki tudja.
Megkérdek egy bringást, hogy merre tovább. Elég hülyének tűnik, nem is hiszem el amit mond, inkább megyek a belső iránytűm szerint. Megérte.
A biztonság kedvéért megkérdek még egy fószert: Jó, jó, csak menj!
Aztán 10km-t tekerünk együtt. Végig bringaút Nizza keleti végéig (na jó majdnem végig). Padfoglalás a parton és evés, ivás.
Egyszer csak jön egy nőci leolvassa a pólómon lévő Camino de Santiago feliratot és megkérdi, hogy az Argentin Santiagóról van-e szó. Csalódást okoztam neki, így hamar magamra maradtam.
Nem sokáig, jött egy másik hölgy. Ő már megjárta az utat 2000-ben, de sajnos csak franciául beszél, így bármilyen aranyos is volt, de hamar feladtuk a mutogatást. Majd tovább, de olyan gyenge vagyok, mint a harmat (természetesen nem a ma reggeli, mert az kajak volt). Az út is elég meredek, de jó kondiban vagyok, nem kellene gondot okoznia. Végül is elszenvedtem magam Cap Martinig. Itt 3 óra lazulás, fürdés, napozás, olvasás. Majd tovább Mentonig, ami mint kiderült 5 perc. Majd még 5 és...ITALIA!!!
Még a levegő is más. Imádom. Gyönyörű lányok, gyönyörű táj. LIGURIA! VIVA ITALIA!
Sikerül sok megállóval eljönnöm San Remoig. Van mára még kajám, holnap pedig remélem, hogy vasárnap dacára sikerül nyitva lévő Lidl-t vagy más olcsó boltot találnom. Most a tengerparton alszom a fűben. 20 méter a víz, csak az a szépséghiba, hogy a sportpálya hangosbemondója is csak 20 méter. Rendőrők is szép számmal vannak. Tiszta vagyok, hajat is mostam, csak a ruháim... nagyon jó lenne mosnom valahol.

El camino napló, július 26

2013.07.26. -75km-

Az esti és éjszakai idilli alvóhely, reggelre egy tébolyda lett.
Non-stop helikopterek jöttek-mentek 300 méteren belül. Menekülőre fogtam egy óra után. Amúgy urasan indult a nap, alvásból repetáztam egy órát. Majd főzőcske, evés, indulás. Az emlékeimben élő Lidl 2 km-re volt, naná, hogy bementem. Sajnos itt nem vettem vacsorára valót, így ezen sorok írása közben elég éhes vagyok. Desszertet viszont naná, hogy vettem.  Fussa rá...
Aztán irány a Fréjus Plage! Imádom a meleg tengervizet, a puha homokot, a meleg napsütést. Jó lenne egy aranyos, csinos barátnő, akivel pár napig itt tengerezhetnék. A sót, úgy ahogy leöblítem magamról és a kis tekerés utáni nagy pihenőt felfüggesztettem és irány Anthéor. Este poénból ellőttem, hogy milyen király lenne, ha ott lépném át az ötezredik kilométert.  És LŐN!!!
Ez a leggyönyörűbb része a Riviérának. Plusz az 5000km! Az ezreseknek kijáró bőgés után tekerés, de azért pihenő, pihenő hátán. Fáradok, baromi kemény a terep. Nehezen begördülök Cannesba. Itt csak egy  a pozitívum, sík a terep.
Kb fél évet öregedtem csak ebben a városi forgatagban. Mi lesz Nizzaban???
Egy köcsög francia tábla 90 fokkal el lett fordítva, ez majdnem 1 órás mutyizást eredményezett, így nem volt erőm elérni a kiszemelt alvóhelyet. Ezért mikor Cannes határában megtorpantam egy kerékpárral behajtani tilos táblánál, be is bújtam a susnyásba. Egy baromi forgalmas út mellet, egy igazi patkányos és elég nyílt helyen vertem tanyát. Ha itt nem visz be a policia, akkor soha.
...sötétedésig nem zártak be és finomat ettem. Fűszeres hagyma, olivaolajjal leöntve és finom francia sajt belekeverve. Fasza.


Col du Saint Pilon egy előörse


Antéor


5000km


El camino napló, július 25

2013.07.25. -87km-


6-os ébresztő, fél 8-as indulás...hmm újra közeledik az olasz temperamentum???
St. Maximinben még zárva Lidl, így csapatok tovább Brignolesig. Ott boltolás, rengeteg kaja, plusz időhúzás az intersportban, Tudnék válogatni és tárgyakat birtokolni, hiszen a magyar boltok kismiskák egy francia Intersporthoz képest. Majd kávézás, a rengeteg kaja nem akar tovább vinni. Közben töltöm az elektromos cuccokat. Majd Flassansban víztöltés és már be is értem Le Lucba. A Lidl renoválás miatt zárva, de látok egy hotelt étteremmel, hát irány még egy kávéra és tovább tölteni a telefont. Összefut a hotel, mindenki kérdez :ki vagyok, mi vagyok? Hungary. Paff, a tulaj magyar származású(a szülei magyarok, és kicsit ő is megtanult).
A neve Monika Ryvtin, idősebb hölgy, segítőkész, aranyos. Felajánl egy szobát, tök ingyen.
Köszönöm nem, ma hív az út… Azért a kertben pihenek 3-4órát az árnyékban, olvasás, szundikálás, hideg víz. Majd GO! Nyomom, mint állat, de a szembeszél erősebb, a 20-as átlag így is megvan. Vidauban után Le Muy, majd tovább alvóhelyet keresni. Van érzékem hozzá, már térképen  kinéztem és nem is csalódtam. Azt leszámítva, hogy tilos bemenni, azért bepróbálom. Ma is asztalon alvás lesz, ez a kedvencem. Nem járnak csigák a pofámon, nem csípnek a hangyák, nem bökdösi bordámat vaddisznó, nem kell sátrat és hálózsákot szárogatni. Szóval így szeretem, asztalon… Csak minden elalvás előtt eszembe jut, hogy vajon vannak-e erre kannibálok. A táj pazar, kicsit hegyvidéki, kicsit mediterrán. Az alapzaj sem rossz, csak néha hallatszik át a messzi autópálya moraja a kabócák énekén. Jelenleg tökre egy vonalban vagyok a Mont Blanc csúcsával, csak az északra van kb 270km-rel...



Brignoles

a Le Muy melletti alvóhely (Bois de Palayson)

2015. április 6., hétfő

42 nap hozománya

avagy, egy bringás edzés...

Kis-Balaton, Kányavári-sziget


Fizikailag elég le voltam pukkanva, így lenyomtam egy 6 hetes bringa edzést.
Ez alatt a 42 nap alatt sikerült pár dolgot megtanulnom, megismernem.
Volt szerencsém pár falu emberével találkoznom, beszélgetnem.
Illetve az 1600km letekerése közben, jutott idő önmagammal is szót váltanom.

Maga a fizikai igénybevétel nem volt vészes, egy jól szabályozott fokozatosan emelkedő edzéstervet követtem. Így napi 20 és 100 km közötti távokat tekertem.
Három kedvenc útvonalamat mindenkinek ajánlom. Könnyűek, alig 1-2 emelkedővel. 
Nagykanizsáról kiindulva és Zalavárnál kerülve, a Kis-Balaton az egyik nagy kedvenc. De a Nagykanizsa- Gyékényes- Gola-Nagykanizsa is egy príma útvonal, oda-vissza 1-1 emelkedővel. Bár itt a földút, hagy maga után némi kivetnivalót. A favorit viszont a Mura. Több, mint 1000km-t nyomtam le a Nk-Murakeresztúr- Belezna vonalon, de nem lehet megunni. És nem csak az évszak változatossága miatt, az mindenhol változik. Hanem  a Mura hangulata miatt. Kicsit mediterrán, kicsit hegyvidéki, kicsit dombvidéki. Benne van az osztrák, szlovén és horvát hangulat. Mindből egy csepp, amennyi kell.

A Mura Kollátszegnél



Pihenő Murakeresztúrnál


Gyermekkorom óta sokat járom a természetet, ha nyitott szemmel járok, még az ezerszer bejárt út is tud újat mutatni. Próbálom meghálálni ezeket a pillanatokat, úgy, hogy igyekszem óvni, védeni.
Minél többet járom, annál inkább látom, hogy egyszerű emberként is sokat lehet tenni. Ha más nem, csak annyi,, hogy vigyünk magunkkal egy szemeteszsákot, gondolom nem kell elmesélni senkinek, hogy mi a teendő vele.
A Kis-Balaton azonban nagyon szép rendezett, tényleg lelket feltöltő. Ezért is szeretek kint aludni. A Hídvégi-tó északkeleti oldalán van egy madárvárta, ami akár esős időben is kiváló alvóhelyet biztosít. A lakótársakról, a pár tucat verébről is jó véleménnyel vagyok, bár világosodáskor teljes erőbedobással ébresztik az embert. De aki látta a Vili a veréb című klasszikust, az tudhatja, hogy miről folyhat a szó köztük. A környéken jó borok is teremnek, érdemes altatóként 1 pohárral kóstolnunk. Nálam altató nem kell, de a hideg ellen nagyon jó volt a folyékony melegítő, hiszen még február volt, mikor idén először  kint aludtam.
A zalai bringázáshoz nagy kondi nem  kell, 1-2 emelkedőt leszámítva csak dimbes-dombos, de a szél, nagyon cudar tud lenni.
Bőven volt részem megtapasztalni, az egész időszakot nézve 60%-nak saccolom az erős szembeszelet. Mivel nagyon szeretek tekerni, tekeregni, így nem érzem azt, hogy nagy akaraterő kellett volna ehhez az edzéshez(főleg, hogy ez csak egy 'beetető' edzés). Sőt a hivatalos 1230km-en felül, plusz 345km-t tettem meg, hiszen kocsi és busz helyett, bringával járok mindenhova.

Erőteljesen beöltözve a szél ellen

Szebb nem lettem a tekeréstől


Ami az új ismereteket illeti, ott első az, hogy megtapasztaltam a példaképek erejét.
Szerencsémre, a szemem elé került egy olyan sportoló, akinek az akaraterejéből, még nekem is jutott, pedig csak olvastam róla. Ő Dr. Lubics Szilvia, a világ egyik legnagyobb futója. Ő az aki két lábát használva, kifejezni tudja erejét. És nem csak a fizikait, az arra nem elég, amit Ő csinál.
Mikor a munka miatt fáradtan, csak fejlámpával tudtam nekivágni a viharos széllel szembeni kilométereknek, sokat segített, hogy arra gondoltam, neki ez már a luxuspihenés lehet.

Dr. Lubics Szilvia (forrás: peak)

És a helyi anekdoták közül egy (amik nem teljesen fedik a valós adatokat, de jobbak, mint a neten olvashatók, hiszen ezeket a szív, már megszínesíti).
Teljesen véletlenül találkoztam Hajnal Zénó és Martincsevics Pál történetével.
Lankócpusztára tekertem (gyékényes és Gola közt helyezkedik el) és elég jó lendülettel mentem, így nem álltam meg az út menti sír mellett. Visszafelé viszont igen. Mikor észrevettem, hogy napra pontosan 70 éve történt az eset. Eme véletlent figyelembe véve, gondoltam, hogy muszáj megtudnom, kiknek a porhüvelyét rejti a hant.
A síron csak annyi állt, hogy:
"Itt halt hősi halált Martincsevics Pál Gyékényes plébánosa 1945.04.01-én"
Egyből eltekertem a plébániára, ahol az első embernek mindjárt neki is szegeztem a kérdést. A bolgár katonák, miután a polgári lakosságot kivezényelték házaikból, észrevették a két reverendás alakot. Hajnal Zénót azonnal fejbe lőtték és Martincsevics Pál nem hagyta el a halálban sem, 'önként' követte oda is társát. Olvasható más verzió is a történtekről, nekem már csak ez marad meg örökre.


1-1 ilyen edzést mindenkinek szívből ajánlok. Meló előtt, után is lehet tekerni, akár esti tv-zés, fészbúkozás helyett. Hátrányát nem tapasztaltam, előnyeit annál inkább...

Pár kép a Muráról:

Zrinyi-Újvár és a Visszafolyó-patak hídja






2015. február 1., vasárnap

Csavargók konyhája

Elég általánosító a cím, hiszen honnan tudhatnám, más csavargó mit művel főzés címszó alatt.
Inkább kellene tapasztalat megosztásnak neveznem, de az nem olyan hangzatos.
Ez a bejegyzés nem a hétvégi túrázóknak szól, hanem azoknak, akik hetekre, hónapokra veszik nyakukba a világot. Közülük is főleg a kispénzűeknek…

Mivel elég alacsony költségvetéssel járom a világot (néha még annál is kevesebbel), így csak kevés élelmiszert tudok vásárolni. Abból kell gazdálkodni, hasat tömni, ami van.
A tűz gyújtás, legtöbb esetben nem lehetséges (nem technikailag), így marad a gázfőző, amit viszont minél kevesebbet szabad használni, nehogy kifogyjon. Így főleg azok az ételek jönnek szóba, amik percek alatt elkészülnek, mégis laktatók. Ezeket, illetve a hozzávaló eszközöket mutatnám itt be.

A ‘konyha’:

Gázfőzőt használok az esetek 90%-ában, egy 84grammos Edelrid Kiro-t.
Mivel menetes, így korlátlan alkalommal szétszedhető, a hozzá való palackok, pedig elég változatosak. Leginkább az izobutánnal kevert PB-t kedvelem, hihetetlenül sokáig elég egy 230gr-os.
Az edények felhozatala egyszerűbb, mint gondolná az ember.
Anno vásároltam spéci és könnyű edényeket, egyiket sem használom.
Mind súlyban, mind méretben a 70-80-as években elterjedt alumínium ételhordók a koronázatlan királyok. Van füle, fedele, bírja a tüzet is, kell-e több. Ráadásul az esetek többségében ingyen beszerezhető, hiszen minden vidéki ház padlásán lapul belőle.
Plusz jó, ha van az embernél alufólia, fakanál (egy lefűrészelt nyelű széleset használok, vágódeszkának is jó). Az itt felsoroltak, evőeszközökkel, kiegészítőkkel együtt, összesen nem nyomnak többet 1 kilónál.

Könnyen tisztítható alumínium edények

Élelmiszereknél alap a kicsi tömeg és az alacsony ár. Ezért indulás előtt már hetekkel rá kell készülnöm az élelmezésemre.
Legnagyobb ‘találmány’ a szárított zöldség.
Pofon egyszerű elkészíteni: répa, petrezselyem, zeller,  hagyma, fokhagyma, brokkoli, póréhagyma, krumpli, mind, mind szárítható. Meg kell pucolni, apróra összevágni és kályhán vagy sütőben 5-6 óra alatt kiszárítani (krumplit, előtte héjában megfőzni, pucolni, aprítani).
Újabb keletű kísérletezésem, kiváló házi instant “bögrés” leveshez juttatott. 
A megszárított összetevőket kávédarálón porrá őrlöm, fűszerezem, sózom és már mehet is rá a forró víz.
Tehát nem kell a ‘mérgeket’ enni/venni. Egy megfelelően összeválogatott szárított zöldségcsomag, minden ételünket feldobhatja, illetve ásványi anyag tartalmának köszönhetően, dúsíthatja is (a vitaminok nagyjára, sajnos keresztet vethetünk).
Ami még mellette szól, az hogy 6kg vegyes zöldségből kb. 30dkg szárított lesz.


Kályhán szárított répa, hagyma, brokkoli

Már ráncosodnak a zöldségek...


Szakadó esőben, hegyi terepen napi 80-100km-eket bringával megtenni, csak úgy lehet, ha rendesen eszünk. Nálam ez nem mindig jön össze, de ha kisüt a nap és melegszik az idő, nem is kell annyit enni.

Na, de mik is azok az ételek...

Aranyérmes a rizs. Mindenki legyint, mi sem egyszerűbb annál. De azt is meg kell tanulni, hogy lehet 5 percnyi gázzal megfőzni egy rizses egytálételt.
Olajon, szalonna vagy kolbászzsíron felforrósítom a rizst, leöntöm két és félszeres vízzel, beleszórom a szárított zöldségeket, majd fedő alatt felforralom. Most jön  a turpisság, ugyanis forrás után 2-3 percre lekapcsolom, majd 1/2 percre megint alápörkölök. Ezt 2-3 alkalommal ismétlem, majd legalább 10 percig hagyom állni. És már kész is.
A rizsre is igaz, hogy nincs rossz étel, csak nem vagy elég éhes.
Rizst lehet készíteni/ enni: szalonnával, kolbásszal, friss és szárított zöldségekkel, kukoricával, tojással, lekvárral, mézzel, babbal és más hüvelyesekkel. Húsok közt, főzési időt nézve, bajnok a csirkemáj. Ha elég apróra vágjuk, nem kell neki több, mint a rizsnek. Ha meg nincs semmi, akkor marad a natúr rizs... kanállal.

Nálam az ezüstérem a ‘leveseknek’ jut. Már ha lehet levesnek nevezni azokat, amiket főzök.
Azt hiszem fölösleges részleteznem, egyszerűen mindent rakjunk bele és ha megáll benne a kanál, már kész is.

Csicseriborsós 'leves'


Bronzérem a tésztákat illeti. Ha sósan eszem, akkor leveskockát dobok a főzővízbe, így már a leves is megvan, ha meg kikanalaztam, akkor a szűréssel sincs gondom.

Dobogón kívül még ott figyel a zabkása. Akár édesen, akár sósan, csípősen egy gyors és laktató étel. Magyar viszonylatban, meg ráadásul hihetetlenül olcsó is.

Aztán ott vannak a kevésbé egészséges, bolti készételek. Zacskóslevesek, smack levesek, konzervételek, májkrémek. Mindenki tudja, hogy egészségtelenek, de azért szeretjük őket. A halkonzervek egy más kategóriát alkotnak, nagyon változatosak és tudtommal egészen egészségesek.

A péksütemények, megint csak magukért beszélnek.

Plusz a gyümölcsök, vadon termő növények és gombák, aszalványok, olajos magvak, csokik, chips-ek (Spanyolországban a kedvenc kajám volt, 30dkg 69 centért), mind jót tesznek, testnek és léleknek.

A legfontosabb mégis a víz. Európában a források zöme iható, de néha tisztítást igényelnek.
Tisztítani konkrét a Katadyn fortét használom, de borzalmas lesz tőle az íze. Semmi gond, pici aszkorbin vagy citromsav már közömbösíti is és iható. De ott van még a Lifestraw nevű (számomra) újdonság, ami kiválóan szűri a vizet. Ha meg semmi sincs, marad a forralás, de inni kell!!!
Ha tűző napon haladunk és nem tudjuk hűvösen tartani az ivóvizet, akkor legjobb hideg ázalékot készíteni zöldteából (az amúgy is hűsítő, mentás zöldtea a kedvencem).

Lehetne ragozni még ezeket, de fölösleges. Előbb utóbb kitapasztalja az ember, mi is a neki való.
Köszönöm, hogy elolvastátok, remélem lesz haszna ezeknek a soroknak és adtam pár ötletet velük.
Ha meg kérdés, észrevétel, ötlet van, lehet írni. (de a “fogjál halat, nyulat” észrevételeket hagyjuk békén.)
Szabadtűzön korlátlan lehetőség van a főzésre

2015. január 4., vasárnap

Bemutatkozó, ki vagyok, mi vagyok, ilyenek...

Ha már ennyien olvassátok a blogot, úgy érzem illendő leírnom, hogy mi köré is épül az életem. Illetve igyekszem megválaszolni a leggyakoribb kérdéseket is.


Egy mondattal megfogalmazva a jelenemet:
Észre vettem, hogy szabad vagyok.
Kb. ennyi történt. A többi, csak ennek hozománya.
Feladtam egy jól jövedelmező állást, a kényelmes és tápláló
"civilizált" életet. Lecseréltem őket egy szabadabb életformára, időszakos vándor lettem.
Két eddigi utamról írnék pár sort, ízelítőnek, akit jobban érdekel, megtalálhat és szívesen mesélek órák hosszat (csak győzze hallgatni)


-2013- 126 nap és 6230km -  (El) Camino de Santiago


Volt 442euróm és határtalan vágyam, hogy világgá menjek.
Nem volt semmi ok, nem kerestem semmit,  nem volt vele célom. Pusztán az Út miatt indultam.
A tervem annyi volt, hogy szülői házból, (Nagykanizsáról) nekivágok az Atlanti- óceán melletti Fisterraba vezető Szent Jakab zarándokútnak, majd ugyanez vissza.
Így felpattantam a felbecsülhetetlen korú, bizományiban vásárolt bringámra, felgumipókoztam a hátizsákomat és uccuneki.
Átpedáloztam a magyar, horvát, szlovén, olasz, monacoi és francia határokon. Közben olyan csodákat láthattam, mint az Alpok, Pó- síkság, Appenninek, Riviéra és a Pireneusok.
Se szeri, se száma, nem volt a folyóknak, patakoknak, domboknak. Az olasz közvetlenség örökre beköltözött a szívembe. Mielőtt megérkeztem Spanyolországba, (na jó, Navarrába) leraktam a bringát és bakancsot húztam. Pár nap (44) séta és pár település érintésével megérkeztem a világvégére (sőt, a világ végére), a galliciai Fisterraba. Visszafelé a felfedezések öröme helyett, a már bejárt út ismerős arcát választottam.
Nem volt az a tipikus könyvbe illő kalandos út, bár millió dolog történt.
Voltam szerelmes, tört csontom, majdnem megfagytam, kéregettem, kukáztam, fogytam 25 kilót, megbántam bűneimet, többet tanultam, mint eddigi életemben. Megismertem az egész világot átjáró szeretetet, a gondoskodást, a félelem nélküli életet és azt a szabadságot, amiről azt hisszük, csak a regényekben létezik.
Aludtam kriptában, narancsligetben, padon és pad alatt, iskolák padlóján, egyházi szállásokon, jeges talajon, mocsaras réten, dübörgő autópálya mentén és duruzsoló tengerparton. Beszélgettem a kíváncsi helyiekkel, örültem a szavaiknak, a belőlük áradó szeretetnek, segítőkészségnek (még, ha nem is mindig értettem a nyelvüket).
Találkoztam hozzám hasonló csavargókkal, zarándokokkal, vándorokkal, utazókkal öt kontinensről. Örömömben bőgtem az Appenninekben, nevettem a Pireneusokban.
Több, mint 100 napig egyedül voltam és mégis mellettem volt mindenki.




-2014- 113nap és 2600km



Elhatároztam, hogy végigjárom Magyarország legszebb helyeit, erre legalkalmasabb a Másfélmillió lépés című sorozatból hírhedté vált Kéktúra.
Illetve annak nagytestvére,a Kék-kör.
Egy távoli ismerős lett volna a társam, de még időben visszalépett, így volt időm meghirdetni, hogy túratársat keresek. Jelentkeztek is sokan és hála az egész világot mozgató erőnek, két gyémántot is találtam, Nikit és állandó tettestársamat, Ádámot.
Április elején neki is vágtunk. Mindenkinek mást hozott ez az út, mindenkinek más lett a kedvence. Nálam a bajóti Öreg-kő lett az etalon, de a bakonynánai Római-fürdő is toplistás. A tavalyi rengeteg jóság után kíváncsi voltam, milyen a hangulat, a segítőkészség nálunk magyaroknál. Jelentem alásan, változó, de pozitív.
Bár szerencsére nem szorultam konkrét segítségre, azért pár potya kaja nagyon jól jött.
Nem kértünk, de kaptunk. Zsadányban Hajni reggelivel várt minket, Szilvásváradon svédasztal, Borsfán disznósajtos részegedés Lajossal és Bibitácsival (leánykori nevén: Tibibácsi).
De említhetem még Petit is, aki befizetett minket egy panzióba vagy a tucatnyi alföldi embert, aki 1-1 sörrel koronázta a napunkat. És ők, még csak az ismeretlen ismerősök. Ádám anyukáját minimum a pólónkra kellett volna kiírnunk, mint fő szponzor.
Ezek segítettek minket tovább menni. Bár sok segítség nem kellett, csak a lustaságunk hátráltatott. Hiszen az időjárás viszontagságai, inkább gyorsítottak a tempón. Kaptunk jó sok esőt, ködöt, sarat, amin jobb gyorsan túlesni. Az első hónapban, nem igen volt rajtunk száraz bakancs. Mivel szállásra nem volt pénzünk, így pár alkalmat leszámítva sátraztunk, ott meg nem igen szárad a cucc.
Az Alföldön a tűző nap miatt siettünk, hajnalban keltünk, délben aludtunk a parkok fái alatt.
A román határ közelében ezért kísérgettek minket a polgárőrök, igazoltattak a rendőrök.
Fürödni csak különféle alternatívákkal tudtunk, így idén sem kapjuk meg a legigényesebb vándor díjat.  Közben gyűltek az igazolófüzetben a pecsétek, amelyek pár ezer forintért cserében igazolnák, hogy megjártuk az utat. Nekem inkább marad az emlékezés, nem az igazolás.  

Ádám, Niki, Arnold



Ami meg a gyakori kérdéseket illeti:
Mennyiből?
Amennyi van.
Tavaly 135.000Ft volt, idén 240.000Ft.
Ez 4-5 hónapra, kaja, néha szállás.
De ebbe kell, hogy beleférjen az esetlegesen szükséges gyógyszer, alkatrész a bicajra, új bakancs, zokni, ilyenek. Szóval vagy marha sok pénz kell, vagy leadni az igényeket.
Tavaly speciel rizsen kívül alig ettem mást (le is fogytam 55 kilóra). Idén is volt olyan szakasz az Alföldön, hogy a táplálékom jelentős részét az út mentén termő ringló adta.
Miből futja?
Ami a munkát illeti, (majdnem) bármit elvállalok. Dolgoztam már kertészetben, építkezésen, gipszkartonoztam, villanyt szereltem, voltam eladó, halász, direktmarketinges, stb.
Jelenlegi életmódom nem engedi meg, hogy fix munkahelyet vállaljak, de szerencsére akiknél eddig dolgoztam szívesen látnak mindig.  
Honnan van időd?
Akartam, hogy legyen.
Miért?
Ezt szeretem. Nincs tévém, rádióm, nem olvasok újságot, híreket. Mindezek nem érdekelnek, de feltekerni egy combosabb emelkedőn és egyszerre látni a Pó- síkságot, az Azúr- tengert és a havas hegycsúcsokat, az számomra a minden.
Lehet, hogy lesz olyan szituáció útjaim során amiből nem kerülök ki élve, de még ezt figyelembe véve is megéri. Több, mint egy évet már sátorban töltöttem, sokszor még az sincs a fejem felett. Nem a legkényelmesebb, de majdnem mindig kárpótol a táj szépsége. Meg a szabadság, hogy oda megyek, ahová csak szeretnék.
Tervek?
Vannak. Kevés egy élet arra amiket látni szeretnék, hát ki kell használnom, meg kell becsülnöm minden pillanatot.

De a túrán felül is vannak tervek. Megvannak a magam lépcsői, amiket meg kell járnom, hogy öregkoromra minden úgy legyen, ahogy elterveztem.

Pár kép a kékről:


Bajót, Öreg-kő
Létavértesen a helyi erők besegítettek

Balaton



ahogyan mi látjuk magunkat


déli pihenő Esztivel, Mátéval


A kezdet és a vég, Írott-kő

Kéktúra emlékműnél pózolva


Zaba Cigóval

Ilyen jelzéseket követtünk

Bikini - közeli helyeken

ezt is elfoglaltuk

gyökerek...
Napi rutin

Túra végi fáradt járműveink