Elég hosszú nap volt. Reggel megint eltűnt másfél óra. Majd indulás, teljesen vizes hálózsákkal és teljesen vizes ruhában.
Ekkora harmatot. Vagy esett??? Ki tudja.
Megkérdek egy bringást, hogy merre tovább. Elég hülyének tűnik, nem is hiszem el amit mond, inkább megyek a belső iránytűm szerint. Megérte.
A biztonság kedvéért megkérdek még egy fószert: Jó, jó, csak menj!
Aztán 10km-t tekerünk együtt. Végig bringaút Nizza keleti végéig (na jó majdnem végig). Padfoglalás a parton és evés, ivás.
Egyszer csak jön egy nőci leolvassa a pólómon lévő Camino de Santiago feliratot és megkérdi, hogy az Argentin Santiagóról van-e szó. Csalódást okoztam neki, így hamar magamra maradtam.
Nem sokáig, jött egy másik hölgy. Ő már megjárta az utat 2000-ben, de sajnos csak franciául beszél, így bármilyen aranyos is volt, de hamar feladtuk a mutogatást. Majd tovább, de olyan gyenge vagyok, mint a harmat (természetesen nem a ma reggeli, mert az kajak volt). Az út is elég meredek, de jó kondiban vagyok, nem kellene gondot okoznia. Végül is elszenvedtem magam Cap Martinig. Itt 3 óra lazulás, fürdés, napozás, olvasás. Majd tovább Mentonig, ami mint kiderült 5 perc. Majd még 5 és...ITALIA!!!
Még a levegő is más. Imádom. Gyönyörű lányok, gyönyörű táj. LIGURIA! VIVA ITALIA!
Sikerül sok megállóval eljönnöm San Remoig. Van mára még kajám, holnap pedig remélem, hogy vasárnap dacára sikerül nyitva lévő Lidl-t vagy más olcsó boltot találnom. Most a tengerparton alszom a fűben. 20 méter a víz, csak az a szépséghiba, hogy a sportpálya hangosbemondója is csak 20 méter. Rendőrők is szép számmal vannak. Tiszta vagyok, hajat is mostam, csak a ruháim... nagyon jó lenne mosnom valahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése