avagy, egy bringás edzés...
 |
| Kis-Balaton, Kányavári-sziget |
Fizikailag elég le voltam pukkanva, így lenyomtam egy 6 hetes bringa edzést.
Ez alatt a 42 nap alatt sikerült pár dolgot megtanulnom, megismernem.
Volt szerencsém pár falu emberével találkoznom, beszélgetnem.
Illetve az 1600km letekerése közben, jutott idő önmagammal is szót váltanom.
Maga a fizikai igénybevétel nem volt vészes, egy jól szabályozott fokozatosan emelkedő edzéstervet követtem. Így napi 20 és 100 km közötti távokat tekertem.
Három kedvenc útvonalamat mindenkinek ajánlom. Könnyűek, alig 1-2 emelkedővel.
Nagykanizsáról kiindulva és Zalavárnál kerülve, a Kis-Balaton az egyik nagy kedvenc. De a Nagykanizsa- Gyékényes- Gola-Nagykanizsa is egy príma útvonal, oda-vissza 1-1 emelkedővel. Bár itt a földút, hagy maga után némi kivetnivalót. A favorit viszont a Mura. Több, mint 1000km-t nyomtam le a Nk-Murakeresztúr- Belezna vonalon, de nem lehet megunni. És nem csak az évszak változatossága miatt, az mindenhol változik. Hanem a Mura hangulata miatt. Kicsit mediterrán, kicsit hegyvidéki, kicsit dombvidéki. Benne van az osztrák, szlovén és horvát hangulat. Mindből egy csepp, amennyi kell.
 |
| A Mura Kollátszegnél |
 |
| Pihenő Murakeresztúrnál |
Gyermekkorom óta sokat járom a természetet, ha nyitott szemmel járok, még az ezerszer bejárt út is tud újat mutatni. Próbálom meghálálni ezeket a pillanatokat, úgy, hogy igyekszem óvni, védeni.
Minél többet járom, annál inkább látom, hogy egyszerű emberként is sokat lehet tenni. Ha más nem, csak annyi,, hogy vigyünk magunkkal egy szemeteszsákot, gondolom nem kell elmesélni senkinek, hogy mi a teendő vele.
A Kis-Balaton azonban nagyon szép rendezett, tényleg lelket feltöltő. Ezért is szeretek kint aludni. A Hídvégi-tó északkeleti oldalán van egy madárvárta, ami akár esős időben is kiváló alvóhelyet biztosít. A lakótársakról, a pár tucat verébről is jó véleménnyel vagyok, bár világosodáskor teljes erőbedobással ébresztik az embert. De aki látta a Vili a veréb című klasszikust, az tudhatja, hogy miről folyhat a szó köztük. A környéken jó borok is teremnek, érdemes altatóként 1 pohárral kóstolnunk. Nálam altató nem kell, de a hideg ellen nagyon jó volt a folyékony melegítő, hiszen még február volt, mikor idén először kint aludtam.
A zalai bringázáshoz nagy kondi nem kell, 1-2 emelkedőt leszámítva csak dimbes-dombos, de a szél, nagyon cudar tud lenni.
Bőven volt részem megtapasztalni, az egész időszakot nézve 60%-nak saccolom az erős szembeszelet. Mivel nagyon szeretek tekerni, tekeregni, így nem érzem azt, hogy nagy akaraterő kellett volna ehhez az edzéshez(főleg, hogy ez csak egy 'beetető' edzés). Sőt a hivatalos 1230km-en felül, plusz 345km-t tettem meg, hiszen kocsi és busz helyett, bringával járok mindenhova.
 |
| Erőteljesen beöltözve a szél ellen |
 |
| Szebb nem lettem a tekeréstől |
Ami az új ismereteket illeti, ott első az, hogy megtapasztaltam a példaképek erejét.
Szerencsémre, a szemem elé került egy olyan sportoló, akinek az akaraterejéből, még nekem is jutott, pedig csak olvastam róla. Ő Dr. Lubics Szilvia, a világ egyik legnagyobb futója. Ő az aki két lábát használva, kifejezni tudja erejét. És nem csak a fizikait, az arra nem elég, amit Ő csinál.Mikor a munka miatt fáradtan, csak fejlámpával tudtam nekivágni a viharos széllel szembeni kilométereknek, sokat segített, hogy arra gondoltam, neki ez már a luxuspihenés lehet.
 |
| Dr. Lubics Szilvia (forrás: peak) |
És a helyi anekdoták közül egy (amik nem teljesen fedik a valós adatokat, de jobbak, mint a neten olvashatók, hiszen ezeket a szív, már megszínesíti).
Teljesen véletlenül találkoztam Hajnal Zénó és Martincsevics Pál történetével.
Lankócpusztára tekertem (gyékényes és Gola közt helyezkedik el) és elég jó lendülettel mentem, így nem álltam meg az út menti sír mellett. Visszafelé viszont igen. Mikor észrevettem, hogy napra pontosan 70 éve történt az eset. Eme véletlent figyelembe véve, gondoltam, hogy muszáj megtudnom, kiknek a porhüvelyét rejti a hant.
A síron csak annyi állt, hogy:
"Itt halt hősi halált Martincsevics Pál Gyékényes plébánosa 1945.04.01-én"
Egyből eltekertem a plébániára, ahol az első embernek mindjárt neki is szegeztem a kérdést. A bolgár katonák, miután a polgári lakosságot kivezényelték házaikból, észrevették a két reverendás alakot. Hajnal Zénót azonnal fejbe lőtték és Martincsevics Pál nem hagyta el a halálban sem, 'önként' követte oda is társát. Olvasható más verzió is a történtekről, nekem már csak ez marad meg örökre.
1-1 ilyen edzést mindenkinek szívből ajánlok. Meló előtt, után is lehet tekerni, akár esti tv-zés, fészbúkozás helyett. Hátrányát nem tapasztaltam, előnyeit annál inkább...
Pár kép a Muráról:
 |
| Zrinyi-Újvár és a Visszafolyó-patak hídja |
