Éjféli nap...

Csókolom
Végre kicsit nyugi van,  tudok írni.
Na nem mintha nagyon stresszes lenne az élet, csak mindig van valami.
Próbálom elnyomni, de mocskosul szar a cuccok hiánya. Se térképek, se az északi mókához szükséges dolgok. Se napló, se pici levélkék,  még óvszerem sincs, ha véletlenül dugnom lehetne ( nem nagy a valószínűsége).
Kicsit ugyan ellensúlyozzák a kölcsöncuccok, de összehasonlíthatatlan. Ezzel a 8 perccel lehet elvesztettem Kurdisztánt, az Uralt és még ki tudja mit. Valószínűleg nem fogok még egyszer ennyi pénzt áldozni cuccokra, bringára.
Azért muszáj lesz kipróbálnom az északi vadont.
Pár napra beveszem magam valamelyik tópart erdőbe.  Van elég, kb minden 10-ik emberre jut 1-1. Itt Finnmarkban (Norvégia legészakibb 'megyéje') 75e ember él,  fél Magyarországnyi területen. Most a fővárosban vagyok Altán, ami 15000 főt számlál. Elképesztő. Sok quad és motorosszán, a hőmérők -50 fokig vannak jelezve. A lányok fészbúkján szinte csak halpucolós, horgászós, vadászós képek vannak. Húszévesen a legtöbb nő szül. Lehet látni a hófehér szőke szépségtől kezdve a barázdált barna arcú számikig mindenféle lányt. A fjordok, a havas hegyoldalak, a folyamatos fény...mind mind olyan,  amiről már olvastam.  De itt nem könyv van, hanem ez az élet és csodálatos,  hogy ezt minden érzékszervemmel befogadhatom. Az ablak alatt az Altafjord hullámzik, kihasználva a Jeges-tenger, a Norvég-tenger és a Barents-tenger erejét. Csak a karom kell kinyújtanom és ujjamról sós vizet nyalhatok le.
A nap perzsel és sokszor bántón vakít. Döbbenetes,  mikor északról süt az ember szemébe. És az éjszakába nyúló beszélgetős pálinkázás után is napütésben lehet hazamenni.
De az altai magyarokkal történt esti 'bútorégetős' sütögetés után is olyan volt a hangulat,  mintha csak délután lenne.
A fjord partján éjjel pirosas fényben mászni a sziklákon megint fantasztikus érzés.
Majd percek alatt beborul és pillanatok alatt esik a hőmérséklet.
Csodaország ez az észak...
Megint bebizonyosodott, hogy érdemes újra és újra elindulni.
Tehát a francokat nem kezdem újra a gyűjtögetést...

Járom és látom a világot, 

Kérlek titeket,  ha anyagi helyzetetek megengedi, támogassátok az Alig-Vár Jótékonysági Gyermektábort, hogy ők is láthassák azt a csodát,  amit ÉLETNEK hívnak!

Támogatás http://farkasarnoldvandor.blogspot.com/2016/03/tamogatas.html

Csókolom