Minden napra jut egy-egy csoda mikor úton vagyok. Nem osztom meg veletek mindet, kell hagynom öregkoromra belőlük. De párat muszáj, az olyanokat, ahol szív is van.
A Magerøya-szigetről stoppoltam Alta felé, de már lassan két órája álltam a fogvacogtató szélben.
Pont azon agyaltam, hogy a kisebb nagyobb szívások után, mindig jön valami jó. Jött is, magyar rendszámmal...
Csabi és Annamária fékezett, majd enyhén megrökönyödtek, mikor anyanyelvükön szólaltam meg. 50 km-re laktak, sokat beszélgettünk addig. Majd beinvitáltak egy kávéra, de pillanatok alatt ebéd is került elénk. Csabi felvetette, hogy menjünk együtt Altára, szeretnek csavarogni. Így konkrét egy fuvarral sikerült eljutni a főhadiszállásra (Alta töltötte be ezt a szerepet). Közben szó esett álmokról, vágyakról. Mégpedig olyanokról, amik már csak karnyújtásnyira vannak, de sok verejték kellett, hogy ennyire közel kerüljenek.
Kívánom nekik, hogy legyenek boldogok. És köszönöm, hogy újra láthattam, a kitartás és az akarat mindent legyőz.
A másik, ha nem is csoda, de nagyon jó, az tegnap esett meg.
Altából indultam Tromsøbe, nagy táv, nem is reméltem egy nap alatt elérni. Alig pár autó jött el előttem, de egyszer csak egy hatalmas konvoj gördült el. Csupa pótkocsis kamion, egy komplett vidámparkot költöztettek odébb. A 14- ik kamion félreállt hozzám, felvett. Mondta a sofőr, hogy az első kocsiban ülő főnöke hívta őket sorra, hogy akinél üres hely van, vegyen fel. 9 óra 40 percet ültem, egészen Tromsøig hoztak. Ez ám a mázli.
De azzal volt a legnagyobb szerencsém, hogy elindultam és ezekkel az emberekkel találkozhattam. Hogy láthatom, érezhetem ezeket a helyeket, hegyeket, fjordokat. Ma Tromsø felett jártam...minden téren. Kívül is és belül is.
Egy csodás magaslatról előttem volt én meg csak álltam és zokogtam, annyira szép volt az a pillanat.
Az eső is elállt, a ruhám is megszáradt, van annyi pénzem, hogy minden nap ehessek.
Apró csodák, de elégségesek, hogy boldog legyek.
Kívánom, hogy ti is érezzetek sok ilyent. Nem feltétlenül utazva, bárhogy. De világot látni csodálatos dolog. Engem sokan segítenek ebben, de sajnos nem mindenki ilyen szerencsés. De közülük párat ti is tudtok segíteni, ha támogatjátok az Alig-Vár Jótékonysági Gyermektábort. Gyermekekről van szó, akiknek a szülei nem feltétlenül tudnak megadni egy olyan dolgot, amit úgy hívnak: boldogság.
Pár napra, míg a táborban vannak, had legyenek felhőtlenül gyermekek...
Járom és látom a világot,
Kérlek titeket, ha anyagi helyzetetek megengedi, támogassátok az Alig-Vár Jótékonysági Gyermektábort, hogy ők is láthassák azt a csodát, amit ÉLETNEK hívnak!
Támogatás http://farkasarnoldvandor.blogspot.com/2016/03/tamogatas.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése