Elértem Nordkappot!

Április 9-én indultam el otthonról és kereken két hónap múltán elértem utam célpontját Nordkappot, az Északi-fokot.
Körülbelül 5000 km- t utaztam, ennek sajnos kevesebb,  mint felét bringáztam, mivel elcsórták a bringám. De annak dacára, hogy nem így terveztem a megérkezést,  nagyon jól sült el.
Teljesen át tudtam érezni, élni a pillanatot...

Az utóbbi pár napban alaposan sikerült megjáratnom a lábaimat.  Hammerfestben is volt egy jóféle túra, de az igazi a Magerøya-szigeten volt.  Ezen a szigeten található a szárazföldi Európa legészakibb pontja. (Bár ezen lehetne kukacozni, hiszen valójában a Kinnarodden a legészakibb,  mivel Magerøya egy sziget).  Maga a sziget bámulatos szépségű, az itt található fákat napokig lehetne csodálni...lehetne, ha lennének. De itt fát, csak alapos kutatás után lehetne fellelni, hiszen itt erőteljesen tundra van.
Első nap el akartam jutni Nordkappra, csak éppen nem a gerincen, hanem alulról a keleti szirten. 4 km-re sikerült megközelítenem, mikor egy gyönyörű, ám annál brutálisabb szikla utamat állta. Így újabb 4 óra torna volt visszafelé. Majd pár óra alvás után újra talpaltam. Egy gyönyörű úton elmentem a tényleges legészakibb pontig, a Knivskjeloddenig.
Aki erre jár sétalja le ezt az utat. Kevesebb,  mint 18 km és könnyen járható, akár nagyobb gyerekkel is. Nehézsége csupán a rengeteg olvadék víz,  sok helyen bokáig ért a 0 fokos trutyi.
Volt egy fájdalmasan szép élményem is.
Egy rénszarvas tehén, nagyon zavartan, már már támadólag lépett fel velem szemben. Hiába közeledtem felé, és adtam tudtára, hogy nagyobb állat vagyok, mint ő, nem tágított, holott látszott, hogy fél.  Borjat nem láttam,  abszolút nem értettem a reakcióját.  Aztán egyszer csak megértettem.
A kicsinye alig 15 méterre feküdt tőlem, pár órája halhatott meg. Tisztes távolságból figyeltem még kis ideig, az anya még próbálta ébresztgetni, döfködte, dobálta, de nem járt sikerrel.
A szigeten mindenfelé kisebb nagyobb csoportokban megtalálhatók a rénszarvasok. Minden porcikájuk a számik jussa, így hiába találtam rengeteg agancsot, komoly pénzbírság lehetne csak az ára.
Agancs helyett lehetne gyűjteni a tengerisünök meszes vázát, vagy az érdekes szájszervüket, amik egy fogakkal tarkított lámpásra emlékeztetnek.
A Barents-tenger partján (Jeges-tenger része) rengeteg ízletes ráklakoma nyomát lehet megcsodálni. A helyi madárvilág csupán a szépséges páncélt és kemény ollót hagyja szerteszét. Igazán öröm köztük guberálni.
Éjszaka le lett tesztelve a sátor szélállósága, meg sem kottyant neki az erős szél. A hálózsák pedig kifejezetten meleg volt a kinti 1-3 fok dacára. Baromi nagy segítség mindkettő (köszi srácok).
A második nap végére a turistáknak létrehozott Nordkapp központba is felmentem, sok látnivaló nem akadt, a szikla megfogta a ködöt rendesen.
Utána villámgyorsan leértem Honningsvagbe, ahol már rotyogott a babgulyás, Anett és Péter azzal tömték a bendőmet. Ritka jól is esett, hiszen a tegnap délután óta lenyomott 40 km-en felül volt :hideg, szél, egész napos eső, havaseső és rengeteg látnivaló, érzés és érzelem. Nagyon boldog voltam,  vagyok,  hogy eljuthattam idáig. Sajnos csak 2400 km volt erőből, a többi gépesítve.
És, hogy a nagy örömködésem közepett se feledkezzek meg egy fontos dologról, most is kérni szeretnék.
Kevesebb,  mint egy hónap múlva kezdődik az Alig-Vár Jótékonysági Gyermektábor. Nekik szeretnék támogatókat találni. Ha úgy érzitek, hogy szívesen megvendégelnétek engem egy pizzára vagy egy vacsorára,  akkor azt az összeget kérlek fizessétek nekik. Higgyétek el jó helyre kerülne.
Eddig sajnos nagyon csekély összeg jött össze és ez nagyobb kudarc,  mint az hogy erőkifejtés nélkül értem el az Északi-fokot. Akár 1-1 baráti társaság is összedobhatna pár ezrest, akkor csak egy embernek kellene a bankkal macerázni.
Köszönöm,  hogy elolvastátok.
Minden jót kívánok nektek!
Csókolom

Járom és látom a világot,
Kérlek titeket,  ha anyagi helyzetetek megengedi, támogassátok az Alig-Vár Jótékonysági Gyermektábort, hogy ők is láthassák azt a csodát,  amit ÉLETNEK hívnak!
Támogatás http://farkasarnoldvandor.blogspot.com/2016/03/tamogatas.html