Az orrom és a szép lányok

Egyszer voltam, hol nem voltam. Voltam egy Ljubljana nevezetű, roppant hangulatos városkában, ami fővárossága ellenére egészen élhető. Végig bringaút, széles zöldövezetes utcák, gyönyörű lányok. Na ez utóbbiak okozták a bajt. Mivel hajlékonyságom dacára, hajléktalan módban jártam arrafelé, minden cuccommal a hátamon bementem egy plázába. Ilyen helyeken szoktam fürdeni, mosni, mosogatni, szóval meleg vízzel érintkezni. Túl is voltam mindezeken, aminek egyenes következménye, hogy a vizes ruháktól kapott plusz súllyal, kb. 30-35 kg motyó volt a hátamon. Battyogok kifelé és csodák csodájára, mit lát két rövidlátó szemem? Két gyönyörű vörös leányzót. Tátottam a mafla pofámat rendesen, a forgó ajtó, meg nem vette figyelembe a sebességemet, én meg nem vettem figyelembe a fizikaórán tanultakat, mikor a kicsikocsi nekiütközik a falnak... Pont ugyanaz történt velem is, csak a kicsikocsinak, nincsen akkora orra, mint egy csőszkunyhó. Nekem van. Tehát, az orrom érintkezett a forgóajtó üvegfelületével. Majd a fizikai kísérlet átváltott biológiaivá. Milyen színe van a vérnek üvegen... Piros. A csajok nem mertek röhögni, mert tetemes mennyiségű vörös folyadék távozott belőlem pár másodpercen belül. Majd, hogy oldjam a feszültséget és vidámságot okozzak nekik, rázendítettem Joe Cocker örökzöld slágerére a You are so beautiful-ra. Hangulat oldva, nekem másnapra elállt a vérzésem, majd két hónap múlva, már nem is éreztem. Na, így tört el negyedszer az orrom...