2013.07.31. -45km-
Reggel a potya szálláson ugyan, csak a tea volt gratisban, de azért a kosárban lévő 3 száraz péksütit, vaj, mogyorókrém és lekvár segítségével betolom (nehogy megromoljon alapon). Majd GO!!! Első boltnál stop. A kenyér árak, a hihetetlennel egyenrangúak, 20-25 Euró/kg. Erre varjunk gombot. Veszek valami pászka szerű akármit, baromi sok energia van benn. Nem is drága. Majd tovább. Minden tekerés kínkeserves, síkon is a legnagyobb hátsó racsnit kell használnom. A következő boltnak olyan formája van, hogy talán találok pár Euróért cipőt. Nem, de találtam mogyoróvajat. Hurrá! Be is zabálok belőle. Az energiabevitel dacára is csak lassan haladok. Viszont láttam egy olyan falucsoportot, ahol szívesen laknék: Castiglione Chiavarese. Gyönyörű, közel a tenger, közel a hegy. Nehéz terep, így nem járnak olyan sokan, viszont még bringával sem halál letekerni fürdeni. Majd az alagút, a maga 2126 méterével. Sík, de itt is alig tudom hajtani a bringát, a lábam kikészült. Aztán S.Pietro Varaban, a Lusy elnevezésű kávézóban egy újabb cappuccino. Majd Varese Ligure után indul a móka.
13 kilométer 8-10%-os emelkedő a top-ig. Pihenőkkel, majd 4 óra volt. Nagyon fáradt vagyok. Pihenten kb 1 óra lenne. Közben, szerencsére láttam is. Gyönyörök kertje ez a rész. Jéghideg források, amik ugyan fogalmam sincs, hogy ihatók vagy sem. Vizet hűteni jó volt, meg az esti főzéshez, teához.
És a csúcs... Oda-vissza bőgés. Ez A CSÚCS. A dobogó magasfoka. Ha egy évig formázhatnám a hegyeket, akkor sem lehetne ennyire harmonikusan
600-700 méter mély völgyek. Égszínkék az ég és benne egy zöld csík, a Ligur-tenger. A levegő tiszta.
Teljes béke és nyugalom. Éjszakára ugyan nincs panoráma, a parkban, ahol alszom nagy fák vannak. Egy termetes pad, viszont rejtve van a gazban. Egykor, szép panorámát nyújthatott az Appenninekre, de mára három fiatal fa van előtte. Éjjel nem jött álom a szememre, hála az esti centoi cappuccinonak. Nem is baj, ennyi csillagot sohasem láttam. Szó szerint nem férnek el odafönt. Hullanak tucatszámra, de csak úgy spontán is lekerülnek az égről és valami morbid metamorfózis hatására szentjánosbogarakká alakulnak és villódzva szállnak körülöttem.
Ha a Cento Crocit egy szóval kellene körülírnom, megfogalmaznom, csak ezt tudnám leírni: Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése