El camino napló, július 21

2013.07.21. -71km-

Reggel 6-kor már a bringán ültem, így gyorsan a Le Grande Traversen voltam és úsztam egyet. 

 La Grande Motte-ben, banánzabálás energiaitallal. Innét még pár kilométer lassú bringaút, aztán a 62-es főúton már gyorsulok. Aigues-Mortesben szemeztem az egyik pénztáros csajszival, nagyon dögös teletetovált. A karján egy gramofonból kiröppenő kotta volt, felnyírt taraj, best Lidl pénztáros. Míg kajáltam ki is jött egy pillanatra, vártam még, hátha…  Majd két főút kereszteződésénél 2-3 órás siesta. Innen már csak 15 km a Camrgue Múzeum, de félúton megállok barackot enni. A múzeumhoz érve megállapítom, hogy minden zárva és nincs vizem, rohadtul szomjas vagyok. Találok egy kutat, de büdös a vize, mindegy  teának jó lesz. Majd jön egy lakókocsis pár, tőlük lejmolok 9dl vizet. Majd körüljárok a nemzeti parkban, láttam 14 flamingót és rengeteg mocsári madarat. A kerék egyelőre még bírja, de mintha nőtt volna a repedés. Hétfőn talán már Olaszország. 

El camino napló, július 20

2013.07.20. -70km-

A reggel szokásos, megérek felkelni. Vizes a hálózsák. Beszélek Erikával, eszek és indulás.

Viasban kis keverés, de szerencsére emlékszem a jó útra, így hamar megvan Agde. 

Onnantól bringaút Séte-ig. A plage maga a tökély, meleg a tenger. Bár gondolom nem annyira, mint szokott, mert csak én vagyok bent a vízben. Alapos fürdés, úszás után, kagylógyűjtés. Találtam egypár lyukasat, egyből felfűzhető. A mosdóban mosni is tudtam, szép az élet. 

Seté-ben, már nagyobb a tévedési faktor, de semmi pánik, figyelj a belső iránytűre és az árnyékodra. 

Seté után begyorsul a tempó, a méz átalakul energiává és újra a 612-esen suhanok. 

Montpellierben sok kaját vettem, ettem. Közben jött egy muzulmán, beszélgettünk, majd, mint valami csodabogarat bemutat a népes családjának: Hongroise Forrest Gump. Ezt is megéltem. 

Ráadásul utam második borulása is itt volt, kb két kilométerre az elsőtől.

 Majd megcélzom Maguelone-t. A bringaútról letérek egy útra, ami a szőlős tanyák közt tekereg. Találok egy kerítés nélküli telket. Gyors befekszem egy bokor alá és sötétedésig olvasok. Majd kijjebb jövök pár métert, így a hangyák már békén hagynak, helyettük a szúnyogok esznek.