Első napok

Tegnap reggel kicsit feszülten indult a reggel, mivel előző nap nem pakoltam össze mindent. De utána olyan jó volt a téren, de olyan...
A családom, sok barát és sok ismerős ismeretlen jött búcsúztatni.
Köszönöm mindenkinek, aki itt volt. Ha előbb tudom,  hogy ez ilyen jó, komolyan minden reggel kihívlak titeket és köszöngetünk egymásnak.
Aztán Suvival és Dáviddal megindultunk északnak. Nagyon messze nem jutottunk, csak egy palini kocsmáig, mert rájöttem, hogy nem pecsételtettem Kanizsán az útlevelembe ( nem hivatalos,  csak amolyan zarándokútlevél). Mikor az első pecsét megvolt,  akkor kicsit komolyabban nekivágtunk. Ez a nagy komolyság viszont nem látszódott a sebességen, de ez a jó öreg szembeszélnek volt köszönhető. Tekerés-kocsmázás-tekerés-napozás-tekerés kombinációja után elértünk az első sátorhelyig. Majd vacsora és pár perc beszélgetés után vízszintbe raktuk magunkat. Reggel egy temetőben találtunk széltől védett helyet, gyors reggeli után elbúcsúztam barátaimtól. Nagyon jó volt,  hogy elkísértek és érezhettem a szeretetüket. Remélem ők is érezték az enyém.  Ők mentek a vasútállomásra én meg nekifeküdtem a szembeszélnek.
Ő nyert.
12 km/órát sikerült összekaparnom a mai napon.  Több, mint 5 órát jöttem,  közben nagyon elkapott a röhögés, mikor észrevettem,  hogy lejtőn lefelé tekerve nem tudtam 20km/h fölé menni. Hülyegyerek te akarsz világgá menni?
Nagyon nem izgat a dolog,  van időm erősödni az ennél cudarabb északi szélhez.
Most viszont kidőltem pihenni és tuti, hogy reggelig meg sem mozdulok.
Nem a legjobb a sátorhely, de volt már rosszabb is.
Holnap reggel elméletileg már gyengébb szélben begurulok Sopronba...