Donauradweg első

Régi vágy teljesedett be a napokban és az ismeretlennel való találkozás, szerelmet szült. Nem egy szépséges osztrák leányzóról van szó, hanem a Duna menti kerékpárútról, ami itt a Donauradweg névre hallgat. Koca bringásként ez maga a földi paradicsom. Sík, tökéletesen jelölt, autós forgalomtól elszigetelt és valami fantasztikus szépségű. Javarészt a Duna partján húzódik, olykor-olykor becsalogat az erdőbe. A Donauradweg mentén található településeket pillanatok alatt el lehet érni.  A bringát egyszer sem zártam le, de a helyiektől sem láttam ilyesmit. Több száz látnivaló van, ezek közül csupán hármat emelnék ki.
Elsőnek a Tulln-ban található Nibelung-éneket megörökítő szoborcsoportot és a hozzá tartozó szökőkutakat. Fenséges, erős,  magával ragadó.
Másodjára Dürnstein látképét... No comment, aki kíváncsi uccuneki meg kell nézni.
A harmadik Melk és a Melki apátság. Bár ez utóbbi érzelmi okokból is ütött, ugyanis itt kaptam meg az első Szt. Jakabos pecsétet az útlevelembe. De tényleg százával van itt csodálni való.
Az idő eddig gyönyörű volt és a szél is kegyes.
Rengeteg bringás jár itt sok cuccal, kevés cuccal és cucc nélkül. Kedvesek, mosolyognak,  integetnek. Nagyon jó ennyi nyílt ember között tekerni.

Ez a két sor közt eltelt pár nap.
Közben megérkezett Attila,  egy jó darabon együtt megyünk. Hogy pontosan meddig azt még ő sem tudja. Zalai srác,  velem egykorú, verseny szinten bringázik.

Más:
A telefonom sajnos bedöglött, elveszett az összes telefonszàm, aki úgy gondolja,  dobja át Facebookon vagy e-mailben.
Ha valaki pedig olyan okos, hogy tudja miért nincs mobilnetem kérem okosítson engem is.
A Telenornál van előfizetésem, amihez pluszban fizetek,  hogy havi 100 mega netem legyen. Mobilhálózati adatok bekapcsolva, adatbarangolás engedélyezve. Elméletileg egy hete kéne lennie,  gyakorlatilag meg semmi. Vélemény? Köszi előre is.