2015. február 1., vasárnap

Csavargók konyhája

Elég általánosító a cím, hiszen honnan tudhatnám, más csavargó mit művel főzés címszó alatt.
Inkább kellene tapasztalat megosztásnak neveznem, de az nem olyan hangzatos.
Ez a bejegyzés nem a hétvégi túrázóknak szól, hanem azoknak, akik hetekre, hónapokra veszik nyakukba a világot. Közülük is főleg a kispénzűeknek…

Mivel elég alacsony költségvetéssel járom a világot (néha még annál is kevesebbel), így csak kevés élelmiszert tudok vásárolni. Abból kell gazdálkodni, hasat tömni, ami van.
A tűz gyújtás, legtöbb esetben nem lehetséges (nem technikailag), így marad a gázfőző, amit viszont minél kevesebbet szabad használni, nehogy kifogyjon. Így főleg azok az ételek jönnek szóba, amik percek alatt elkészülnek, mégis laktatók. Ezeket, illetve a hozzávaló eszközöket mutatnám itt be.

A ‘konyha’:

Gázfőzőt használok az esetek 90%-ában, egy 84grammos Edelrid Kiro-t.
Mivel menetes, így korlátlan alkalommal szétszedhető, a hozzá való palackok, pedig elég változatosak. Leginkább az izobutánnal kevert PB-t kedvelem, hihetetlenül sokáig elég egy 230gr-os.
Az edények felhozatala egyszerűbb, mint gondolná az ember.
Anno vásároltam spéci és könnyű edényeket, egyiket sem használom.
Mind súlyban, mind méretben a 70-80-as években elterjedt alumínium ételhordók a koronázatlan királyok. Van füle, fedele, bírja a tüzet is, kell-e több. Ráadásul az esetek többségében ingyen beszerezhető, hiszen minden vidéki ház padlásán lapul belőle.
Plusz jó, ha van az embernél alufólia, fakanál (egy lefűrészelt nyelű széleset használok, vágódeszkának is jó). Az itt felsoroltak, evőeszközökkel, kiegészítőkkel együtt, összesen nem nyomnak többet 1 kilónál.

Könnyen tisztítható alumínium edények

Élelmiszereknél alap a kicsi tömeg és az alacsony ár. Ezért indulás előtt már hetekkel rá kell készülnöm az élelmezésemre.
Legnagyobb ‘találmány’ a szárított zöldség.
Pofon egyszerű elkészíteni: répa, petrezselyem, zeller,  hagyma, fokhagyma, brokkoli, póréhagyma, krumpli, mind, mind szárítható. Meg kell pucolni, apróra összevágni és kályhán vagy sütőben 5-6 óra alatt kiszárítani (krumplit, előtte héjában megfőzni, pucolni, aprítani).
Újabb keletű kísérletezésem, kiváló házi instant “bögrés” leveshez juttatott. 
A megszárított összetevőket kávédarálón porrá őrlöm, fűszerezem, sózom és már mehet is rá a forró víz.
Tehát nem kell a ‘mérgeket’ enni/venni. Egy megfelelően összeválogatott szárított zöldségcsomag, minden ételünket feldobhatja, illetve ásványi anyag tartalmának köszönhetően, dúsíthatja is (a vitaminok nagyjára, sajnos keresztet vethetünk).
Ami még mellette szól, az hogy 6kg vegyes zöldségből kb. 30dkg szárított lesz.


Kályhán szárított répa, hagyma, brokkoli

Már ráncosodnak a zöldségek...


Szakadó esőben, hegyi terepen napi 80-100km-eket bringával megtenni, csak úgy lehet, ha rendesen eszünk. Nálam ez nem mindig jön össze, de ha kisüt a nap és melegszik az idő, nem is kell annyit enni.

Na, de mik is azok az ételek...

Aranyérmes a rizs. Mindenki legyint, mi sem egyszerűbb annál. De azt is meg kell tanulni, hogy lehet 5 percnyi gázzal megfőzni egy rizses egytálételt.
Olajon, szalonna vagy kolbászzsíron felforrósítom a rizst, leöntöm két és félszeres vízzel, beleszórom a szárított zöldségeket, majd fedő alatt felforralom. Most jön  a turpisság, ugyanis forrás után 2-3 percre lekapcsolom, majd 1/2 percre megint alápörkölök. Ezt 2-3 alkalommal ismétlem, majd legalább 10 percig hagyom állni. És már kész is.
A rizsre is igaz, hogy nincs rossz étel, csak nem vagy elég éhes.
Rizst lehet készíteni/ enni: szalonnával, kolbásszal, friss és szárított zöldségekkel, kukoricával, tojással, lekvárral, mézzel, babbal és más hüvelyesekkel. Húsok közt, főzési időt nézve, bajnok a csirkemáj. Ha elég apróra vágjuk, nem kell neki több, mint a rizsnek. Ha meg nincs semmi, akkor marad a natúr rizs... kanállal.

Nálam az ezüstérem a ‘leveseknek’ jut. Már ha lehet levesnek nevezni azokat, amiket főzök.
Azt hiszem fölösleges részleteznem, egyszerűen mindent rakjunk bele és ha megáll benne a kanál, már kész is.

Csicseriborsós 'leves'


Bronzérem a tésztákat illeti. Ha sósan eszem, akkor leveskockát dobok a főzővízbe, így már a leves is megvan, ha meg kikanalaztam, akkor a szűréssel sincs gondom.

Dobogón kívül még ott figyel a zabkása. Akár édesen, akár sósan, csípősen egy gyors és laktató étel. Magyar viszonylatban, meg ráadásul hihetetlenül olcsó is.

Aztán ott vannak a kevésbé egészséges, bolti készételek. Zacskóslevesek, smack levesek, konzervételek, májkrémek. Mindenki tudja, hogy egészségtelenek, de azért szeretjük őket. A halkonzervek egy más kategóriát alkotnak, nagyon változatosak és tudtommal egészen egészségesek.

A péksütemények, megint csak magukért beszélnek.

Plusz a gyümölcsök, vadon termő növények és gombák, aszalványok, olajos magvak, csokik, chips-ek (Spanyolországban a kedvenc kajám volt, 30dkg 69 centért), mind jót tesznek, testnek és léleknek.

A legfontosabb mégis a víz. Európában a források zöme iható, de néha tisztítást igényelnek.
Tisztítani konkrét a Katadyn fortét használom, de borzalmas lesz tőle az íze. Semmi gond, pici aszkorbin vagy citromsav már közömbösíti is és iható. De ott van még a Lifestraw nevű (számomra) újdonság, ami kiválóan szűri a vizet. Ha meg semmi sincs, marad a forralás, de inni kell!!!
Ha tűző napon haladunk és nem tudjuk hűvösen tartani az ivóvizet, akkor legjobb hideg ázalékot készíteni zöldteából (az amúgy is hűsítő, mentás zöldtea a kedvencem).

Lehetne ragozni még ezeket, de fölösleges. Előbb utóbb kitapasztalja az ember, mi is a neki való.
Köszönöm, hogy elolvastátok, remélem lesz haszna ezeknek a soroknak és adtam pár ötletet velük.
Ha meg kérdés, észrevétel, ötlet van, lehet írni. (de a “fogjál halat, nyulat” észrevételeket hagyjuk békén.)
Szabadtűzön korlátlan lehetőség van a főzésre

2015. január 4., vasárnap

Bemutatkozó, ki vagyok, mi vagyok, ilyenek...

Ha már ennyien olvassátok a blogot, úgy érzem illendő leírnom, hogy mi köré is épül az életem. Illetve igyekszem megválaszolni a leggyakoribb kérdéseket is.


Egy mondattal megfogalmazva a jelenemet:
Észre vettem, hogy szabad vagyok.
Kb. ennyi történt. A többi, csak ennek hozománya.
Feladtam egy jól jövedelmező állást, a kényelmes és tápláló
"civilizált" életet. Lecseréltem őket egy szabadabb életformára, időszakos vándor lettem.
Két eddigi utamról írnék pár sort, ízelítőnek, akit jobban érdekel, megtalálhat és szívesen mesélek órák hosszat (csak győzze hallgatni)


-2013- 126 nap és 6230km -  (El) Camino de Santiago


Volt 442euróm és határtalan vágyam, hogy világgá menjek.
Nem volt semmi ok, nem kerestem semmit,  nem volt vele célom. Pusztán az Út miatt indultam.
A tervem annyi volt, hogy szülői házból, (Nagykanizsáról) nekivágok az Atlanti- óceán melletti Fisterraba vezető Szent Jakab zarándokútnak, majd ugyanez vissza.
Így felpattantam a felbecsülhetetlen korú, bizományiban vásárolt bringámra, felgumipókoztam a hátizsákomat és uccuneki.
Átpedáloztam a magyar, horvát, szlovén, olasz, monacoi és francia határokon. Közben olyan csodákat láthattam, mint az Alpok, Pó- síkság, Appenninek, Riviéra és a Pireneusok.
Se szeri, se száma, nem volt a folyóknak, patakoknak, domboknak. Az olasz közvetlenség örökre beköltözött a szívembe. Mielőtt megérkeztem Spanyolországba, (na jó, Navarrába) leraktam a bringát és bakancsot húztam. Pár nap (44) séta és pár település érintésével megérkeztem a világvégére (sőt, a világ végére), a galliciai Fisterraba. Visszafelé a felfedezések öröme helyett, a már bejárt út ismerős arcát választottam.
Nem volt az a tipikus könyvbe illő kalandos út, bár millió dolog történt.
Voltam szerelmes, tört csontom, majdnem megfagytam, kéregettem, kukáztam, fogytam 25 kilót, megbántam bűneimet, többet tanultam, mint eddigi életemben. Megismertem az egész világot átjáró szeretetet, a gondoskodást, a félelem nélküli életet és azt a szabadságot, amiről azt hisszük, csak a regényekben létezik.
Aludtam kriptában, narancsligetben, padon és pad alatt, iskolák padlóján, egyházi szállásokon, jeges talajon, mocsaras réten, dübörgő autópálya mentén és duruzsoló tengerparton. Beszélgettem a kíváncsi helyiekkel, örültem a szavaiknak, a belőlük áradó szeretetnek, segítőkészségnek (még, ha nem is mindig értettem a nyelvüket).
Találkoztam hozzám hasonló csavargókkal, zarándokokkal, vándorokkal, utazókkal öt kontinensről. Örömömben bőgtem az Appenninekben, nevettem a Pireneusokban.
Több, mint 100 napig egyedül voltam és mégis mellettem volt mindenki.




-2014- 113nap és 2600km



Elhatároztam, hogy végigjárom Magyarország legszebb helyeit, erre legalkalmasabb a Másfélmillió lépés című sorozatból hírhedté vált Kéktúra.
Illetve annak nagytestvére,a Kék-kör.
Egy távoli ismerős lett volna a társam, de még időben visszalépett, így volt időm meghirdetni, hogy túratársat keresek. Jelentkeztek is sokan és hála az egész világot mozgató erőnek, két gyémántot is találtam, Nikit és állandó tettestársamat, Ádámot.
Április elején neki is vágtunk. Mindenkinek mást hozott ez az út, mindenkinek más lett a kedvence. Nálam a bajóti Öreg-kő lett az etalon, de a bakonynánai Római-fürdő is toplistás. A tavalyi rengeteg jóság után kíváncsi voltam, milyen a hangulat, a segítőkészség nálunk magyaroknál. Jelentem alásan, változó, de pozitív.
Bár szerencsére nem szorultam konkrét segítségre, azért pár potya kaja nagyon jól jött.
Nem kértünk, de kaptunk. Zsadányban Hajni reggelivel várt minket, Szilvásváradon svédasztal, Borsfán disznósajtos részegedés Lajossal és Bibitácsival (leánykori nevén: Tibibácsi).
De említhetem még Petit is, aki befizetett minket egy panzióba vagy a tucatnyi alföldi embert, aki 1-1 sörrel koronázta a napunkat. És ők, még csak az ismeretlen ismerősök. Ádám anyukáját minimum a pólónkra kellett volna kiírnunk, mint fő szponzor.
Ezek segítettek minket tovább menni. Bár sok segítség nem kellett, csak a lustaságunk hátráltatott. Hiszen az időjárás viszontagságai, inkább gyorsítottak a tempón. Kaptunk jó sok esőt, ködöt, sarat, amin jobb gyorsan túlesni. Az első hónapban, nem igen volt rajtunk száraz bakancs. Mivel szállásra nem volt pénzünk, így pár alkalmat leszámítva sátraztunk, ott meg nem igen szárad a cucc.
Az Alföldön a tűző nap miatt siettünk, hajnalban keltünk, délben aludtunk a parkok fái alatt.
A román határ közelében ezért kísérgettek minket a polgárőrök, igazoltattak a rendőrök.
Fürödni csak különféle alternatívákkal tudtunk, így idén sem kapjuk meg a legigényesebb vándor díjat.  Közben gyűltek az igazolófüzetben a pecsétek, amelyek pár ezer forintért cserében igazolnák, hogy megjártuk az utat. Nekem inkább marad az emlékezés, nem az igazolás.  

Ádám, Niki, Arnold



Ami meg a gyakori kérdéseket illeti:
Mennyiből?
Amennyi van.
Tavaly 135.000Ft volt, idén 240.000Ft.
Ez 4-5 hónapra, kaja, néha szállás.
De ebbe kell, hogy beleférjen az esetlegesen szükséges gyógyszer, alkatrész a bicajra, új bakancs, zokni, ilyenek. Szóval vagy marha sok pénz kell, vagy leadni az igényeket.
Tavaly speciel rizsen kívül alig ettem mást (le is fogytam 55 kilóra). Idén is volt olyan szakasz az Alföldön, hogy a táplálékom jelentős részét az út mentén termő ringló adta.
Miből futja?
Ami a munkát illeti, (majdnem) bármit elvállalok. Dolgoztam már kertészetben, építkezésen, gipszkartonoztam, villanyt szereltem, voltam eladó, halász, direktmarketinges, stb.
Jelenlegi életmódom nem engedi meg, hogy fix munkahelyet vállaljak, de szerencsére akiknél eddig dolgoztam szívesen látnak mindig.  
Honnan van időd?
Akartam, hogy legyen.
Miért?
Ezt szeretem. Nincs tévém, rádióm, nem olvasok újságot, híreket. Mindezek nem érdekelnek, de feltekerni egy combosabb emelkedőn és egyszerre látni a Pó- síkságot, az Azúr- tengert és a havas hegycsúcsokat, az számomra a minden.
Lehet, hogy lesz olyan szituáció útjaim során amiből nem kerülök ki élve, de még ezt figyelembe véve is megéri. Több, mint egy évet már sátorban töltöttem, sokszor még az sincs a fejem felett. Nem a legkényelmesebb, de majdnem mindig kárpótol a táj szépsége. Meg a szabadság, hogy oda megyek, ahová csak szeretnék.
Tervek?
Vannak. Kevés egy élet arra amiket látni szeretnék, hát ki kell használnom, meg kell becsülnöm minden pillanatot.

De a túrán felül is vannak tervek. Megvannak a magam lépcsői, amiket meg kell járnom, hogy öregkoromra minden úgy legyen, ahogy elterveztem.

Pár kép a kékről:


Bajót, Öreg-kő
Létavértesen a helyi erők besegítettek

Balaton



ahogyan mi látjuk magunkat


déli pihenő Esztivel, Mátéval


A kezdet és a vég, Írott-kő

Kéktúra emlékműnél pózolva


Zaba Cigóval

Ilyen jelzéseket követtünk

Bikini - közeli helyeken

ezt is elfoglaltuk

gyökerek...
Napi rutin

Túra végi fáradt járműveink