Norvég móka összegzése?

Csókolom
Norvég utam célegyenesében vagyok.
Szeretném kicsit összegezni, de nem olyan egyszerű pár sorba önteni 102 napot.
Első pillanatban megszabadított az út az anyagi dolgoktól, csak hogy a következőben szeretettel töltve újakat adjon. Találkoztam régi barátommal és családjuk része lehettem kicsit. De találkoztam új emberekkel is,  akikre csak a legnagyobb szeretettel, barátsággal gondolhatok. Rengeteg önzetlen segítséget, szeretetet kaptam.
Ha ennyiből állt volna ez az ország,  már megérte volna.
De nem.
Eljutottam a sarkkörhöz és attól is északabbra, Európa legészakibb szárazföldi pontjáig.
Láttam,  ahogy a fák egyre kisebbek lettek,  majd helyüket felváltotta a sarkvidéki tundra zuzmótengere.
Kerülgettük egymást a rénszarvasokkal,  hófajdok riadtak fel lépteimtől. Aludtam olyan zuzmóágyon, hogy a legpuhább matrac sem érhet a nyomába.
Volt szerencsém beszélgetni a helyiekkel, fiatallal,  időssel, gazdaggal, szegénnyel.
A született norvégoknak sem fenékig tejfel az anyagi helyzete.
Vágyakozva néztem, hogy itt természetes, hogy a lányok csupa olyan dolgokat művelnek, amik ellenálhatatlá teszik őket számomra. Sziklát másznak, hegyibringáznak, nonstop túráznak, a természetben élnek. De sajnos láttam azt a mérhetetlen pazarlást is ami szöges ellentéte a környezettudatosságuknak és a zöldenergiának.
Meglepődtem, hogy mennyi szemét borítja az országot, komolyan még Magyarországon is kevesebb van.
Amiből viszont kevesebb van itt,  az a kultúra. Van négy nagyobb írójuk, pár zeneszerző, festő, ezzel kb ki is merült. Építészet egy két dolgot leszámítva nulla. Lehet ezzel vitatkozni,  ez csak a személyes véleményem,  ami mint tudjuk semmit sem jelent.  De ha azt nézzük,  hogy átléptem a 10000km- nyi utazást csak Norvégiában, hát elég sovány kulturális inger ért.
Pedig voltam múzeumokban, fesztiválokon.
De ha ilyen jellegű dolgokat nem is találtam, van ami ellensúlyozza.
Az a millió természeti csoda,  szépség, ami minden négyzetkilométerét betölti ennek az országnak!
Fjordok,  hegyek, völgyek,  erdők  mezők  tundra, hegyvidék,vízesések, gleccserek, folyók, szivárványok, éjféli napsütés, három órás naplemente, felhők az ember talpa alatt. Teljes csönd, mert olyan határtalan az észak , hogy tucatnyi kilóméterre még autó sincs nem, hogy ház.
Mikor úgy gondoltam,  hogy ennél szebb és jobb már nem lehet ,  akkor is csak egyre feljebb és feljebb ment az a láthatlan valami,  amit csak csodának hívok...
Hányszor bőgtem örömömben, mert már nem fért belém több.  Majd pillanatok múlva nevetve pörögve rohantam a hegyről. Egy -egy másodperc egy-egy élet.
Majd másnap jön az üresség, ami újra megtelik pici boldogságmorzsákkal, én meg mint valami hangya csak cipelem.
Ezek azok a morzsák ,  amik miatt fantasztikus érzés utazni.
Ahogy lecsupaszodok, leszarom a tudást, a külsőséget, a jót és a rosszat.  Fázom, éhes vagyok...kb ennyi gondolat,  a többi mellékes. Aztán kisüt a nap, eszek és ezek is megszünnek. Csak a világ marad.  A csoda!
Na jól eltévedtem, ennek most Norvégiáról kellene szólni.
De talán ennyi elég is...csodás ez az ország is. Nem csak egy maszat a földgömbön.
Köszönöm, hogy érezhettem, láthattam! Köszönöm azoknak a nagyszerű embereknek akik emelték utam fényét!
Nem kívánok mást nektek,  mint hogy érezzétek azt, amiben nekem volt (van)  részem. Higgyétek el,  nem rossz kívánság ez...
Csókolom