Újra bringán

Csókolom
Az utóbbi pár napban volt minden. Hideg is, meleg is.
Haldenben kaptam Zoliéktól a bringát,  majd betekertem Osloba. Itt nagy izgalmak közepett mentem a Kon-Tiki Múzeumokba. Akinek ez semmit sem mond, az olvassa el Thor Heyerdahl könyveit, életét. Számomra utam egy fénypontja volt ülni a hajója mellett és olvasni a könyvét. Minden érzékszervemmel éreztem.
Majd komppal át Dániába.
Ez az ország kicsit jobb volt,  mint idefelé, de még mindig nem a kedvencem.  Gyenge kis ráadásként még el is ütöttek. A rázó és az út széle közt szabályosan haladtam, szembejövő forgalom nulla,  de így is nekem tudott jönni.  Sem ő, sem a mögötte jövő két autó nem állt meg, hogy ugyanmár miért feküdtem le az út szélére. Szerencsére semmi gond,  egy doboz kakaó és egy táskaszakadás bánja csak, nekem kutya bajom.
Amúgy nagyon tipikus volt Dánián végig, hogy nem kerülnek ki, hanem csak elhaladnak mellettem, mintha ott sem lennék. Pedig két hatalmas piros táskával elég feltűnő vagyok...
De aztán, hogy szépítsen a helyzeten Jylland, mire megérkeztem Németországba, kisütött a nap.
Ragyogón, melegen és még mindig tart!
Flensburgban ámultam bámultam a rothadó fejű narkósok tömegén. Némelyiknek nem volt ép folt az arcán. Ez is egy arca a mai világnak. De másik arca, hogy itt már újra messziről integetnek az emberek.  Jönnek és mosolyogva beszélgetnek. Plusz az árak is olyan kedvezők, hogy le a kalappal.  Csak a gumikon 4-4e Ft-ot spóroltam az otthoni árakhoz képest.
És a már sokat emlegetett Fachwerk...mikor megláttam az első Fachwerkes házat (fagerendás, agyagos, vályogos) rájöttem,  hogy odaúton is megcsodáltam.  Csak akkor nem tudtam, hogy az az utolsó. Ilyen az élet, ritkán vagyunk tisztában azzal,  hogy lehet utoljára látunk valamit vagy valakit.
A német bringautak most is mesések. Pár napja azon az úton vagyok,  amin mentem.  Olyan jó látni az ismerős pontokat, szépségeket. Ami meglepő volt,  hogy Hamburgon csont nélkül átjöttem emlékezetből. Adélék most nem voltak itthon,  így 10 nap után barátaik Niki és Attila fogadott be egy éjszakára.  Végre tiszta minden cuccom,  jót beszélgettünk,  plusz olyan babot ettem,  hogy csak na. Köszönöm nekik,  nagyon jól esett minden.
A következő kb 1200km-es szakaszon megint csak nomádkodok.
Hétfőn pedig, ha minden jól megy,  már Hollandiában leszek. Nagyon nem szeretek gyorsan haladni, jobb megadni az útnak a nyugodt lassú tiszteletet,  de már kevés az idő és nagy kerülőt teszek, hát a napi távokat emeltem. Térdem szokás szerint vacakol, fenekem feltört, de a ragyogó meleg szó szerint dalra fakaszt...