Börtönéből szabadult sas lelkem: Elraboltak, Sognefjord, fókamóka...

Csókolom
Nagy sokára elkészültem a munkával, így újra indul a móka. A tervem az volt,hogy nézelődés és csavargás nélkül gyorsan vissza megyek Moldéig (ott hagytam abba a túrázást) és onnan kezdve járom be a fjordokat, hegyeket.
Este összeraktam a cuccot, ilyen könnyű zsákkal mindjárt más a helyzet...
Reggel már jó időben indultunk Stavangerbe. A többes szám Ákosra vonatkozik , fuvarozik és csodálatos pacalt készít (nem egyszerre).
Stavangertől északra szálltam ki, naná, hogy esik az eső.
De a már már megszokott norvég villámgyors stoppolásnak köszönhetően, még a kabátom sem ázott át és már robogtunk is Bergen felé. Bergen előtt megállt egy szőkeség és elrabolt. A szokástól eltérően nem a szívemet, az már kezd ellenállóvá válni, hanem cakkumpakk. A szitu az volt, hogy én mentem volna Ålesund felé, tehát északra, ő meg közölte, hogy nem is arrafelé megy, de szívesen elvisz magával. Térképen megnéztem, gyönyörű helyen van, hát csapassuk. Dobott egy jobbra kanyart és mentünk északnyugatra. Közben volt egy kétórás szünet, takarított egyet, én meg megterveztem az útvonalam, ami még aznap megváltozott. Nem véletlenül nem szokásom tervezni.
Lényeg, hogy a Tvindefoss vízesést érintve, elérkeztünk Flåmba. Gyönyörű hegyek ölelik körbe a fjordot, tucatnyi vízesés adja a háttérmorajt, ilyen környezetben szűrcsöltünk egy esti kávét. Hab a tortán, hogy még a kültéri fűtést is bekapcsolták nekünk és akkor... elúszott előttünk két fóka.
Hihetetlen élmény volt, talán eddigi életem leghangulatosabb kávézása. Majd kihasználva, hogy van még 2-3 óra sötétedésig, megcéloztam a hegyeket, hátha találok valami jó kilátópontot. Az sajnos nem jött össze, mivel teljesen mindegy volt a helyszín, földig értek a felhők. Sajnos ez igaz norvég utamra kb 80%-ban. De még így is csodaszép volt. Közben kezdett sötétedni, de csak nem találtam annyi sík terepet, ahol elférne a sátram. Utolsó percekben végre volt egy 3x1 méteres vízszintes placc, próbáltam sátrat állítani, csak a sátor nem akarta, ugyanis új sátram nem akar dolgozni sziklán.
De mivel életem legvédettebb vackán voltam, nem zavart( 3 oldalról és fentről szikla védett, a negyedik oldalon pedig egy fenyő hajtás).
Hajnalban felébredtem, majd megnéztem az órát és ámultam, hogy lassan a délelőtt is elfogy, nemhogy a hajnal.
Találtam pár szem málnát, gyors lelegeltem, majd egy csodás folyót követve visszamentem Flåmba. Itt egy igazán vikingszagú sörözővel szemeztem jó ideig, de csak kívülről. Nagy túristamágnese még Flåmnak a vasútja (Flåmsbana), itt döbbenetes kép fogadott, ilyen koncentrátumban max Kínában lehet ázsiai arcokat látni.
Majd továbbálltam és átstoppoltam bolygónk leghosszabb alagútján. Egy kis extra volt benne, 5-6 km-enként díszkivilágítás volt bent, mintha csak egy jégbarlangban lennénk.
Egyiknél tucatnyi Lamborghinit és Ferrarit fotóztak, ez Norvégia. Majd elérkeztem Sogndalba, ahova két hét múlva szerettem volna. Gyors jeleztem Hajniéknak, hogy itt vagyok, gondoltam beköszönök és nem is zavarom őket. De megint csak mázlim volt, nagyon cukkerek, vendégül látnak és együtt kirándultunk, csodáltuk meg a Sognefjordot és két igazán norvég ízzel is megismertettek. Egyik a gamalost, ami egy igazán érett sajtkülönlegesség. Barna, szivacsos , számomra csípős és édes ízzel. Szederlekvárral igazi csemege.
Másik pedig a Pinnekjøtt, amit a norvégok kifejezetten karácsonykor esznek. Ez pedig szárított sózott bárányborda, farudakon párolva...fenséges. Mint mindig most is bebizonyosodott, hogy a szerencse gyermeke vagyok és itt nem az ételekre gondolok, hanem arra hogy egy békés, szeretetteljes család, egy pillanat alatt régi barátként kezel és engedik hogy kis időre velük lehessek. Szó, ami szó nagyon megtisztelő ez számomra.
Tehát újra 100%-on az út, és ma végre nem is esett az eső...