Csókolom
Moldeből viharos tempóban leértem Stavanger mellé, Lauvvikba. Ennek ugye sok jelentősége nincs, de annak igen, hogy innen már csak egy (erőteljes) köpésre van egy jellegzetes kavics.
Ez a kavics a Prédikálószék névre hallgat, tehát elértem a Prekestolent!
Ha valaki nem hallott még róla, akkor csak annyit róla, hogy tuti kis hely. A Lysefjord fölé nyúló sziklaalakzatról van szó, csodaszép kilátással.
Sajnos még mindig rosszul viselem a nagy tömeget túrázás közben, hát itt volt benne részem.
Csak a sziklán kb 400 ember volt, de a föl le mászkálók ezres nagyságrendet értek el. Szó szerint dugó volt a hegyen.
Pedig jó kis túra lenne.
Éjjelre páran fent maradtunk a hegyen, csodaszép panorámás sátorhelyet találtam. Egy sziklafal pedig nem csak a viharos széltől óvott, hanem az oroszok idegesítő technójától is.
Tüzet is raktam, nem hiszem, hogy lehetett volna még belepasszírozni bármit is a napba.
Másnap reggel lesétáltam a főútra és lestoppoltam a komphoz. Igazán jutányos áron sikerült átkompoznom Lysebotnbe, ahonnan újabb séta a Kjeraghoz. Ez pedig egy beszorult tojás alakú kavics. Bitang hideg szél és eső volt, nulla kilátással, így sokat nem foglalkoztam a Kjeraggal, inkább mentem tovább. Délnyugat -Norvégiában sátrazni nagyon laktató tud lenni, hiszen bárhova lövöm a házam, 2-5 féle áfonyával tömhetem a bendőmet. Legpofátlanabb dolog, mikor konkrét a sátorban fekve szedek két maréknyit. Élni tudni kell.
Lassan viszont véget ér norvég mókázásom. Vasárnap elbúcsúzom a Vámosi familiától, majd Gáboréktól is. Hétfőn már Haldenbe málházom azt a bringát, amit Karosi Zoltán ad.
Csodás időszakon vagyok túl. Millió apró és hatalmas szépség. Sok segítőkész ember...De ez már egy másik bejegyzés...
Ez a kavics a Prédikálószék névre hallgat, tehát elértem a Prekestolent!
Ha valaki nem hallott még róla, akkor csak annyit róla, hogy tuti kis hely. A Lysefjord fölé nyúló sziklaalakzatról van szó, csodaszép kilátással.
Sajnos még mindig rosszul viselem a nagy tömeget túrázás közben, hát itt volt benne részem.
Csak a sziklán kb 400 ember volt, de a föl le mászkálók ezres nagyságrendet értek el. Szó szerint dugó volt a hegyen.
Pedig jó kis túra lenne.
Éjjelre páran fent maradtunk a hegyen, csodaszép panorámás sátorhelyet találtam. Egy sziklafal pedig nem csak a viharos széltől óvott, hanem az oroszok idegesítő technójától is.
Tüzet is raktam, nem hiszem, hogy lehetett volna még belepasszírozni bármit is a napba.
Másnap reggel lesétáltam a főútra és lestoppoltam a komphoz. Igazán jutányos áron sikerült átkompoznom Lysebotnbe, ahonnan újabb séta a Kjeraghoz. Ez pedig egy beszorult tojás alakú kavics. Bitang hideg szél és eső volt, nulla kilátással, így sokat nem foglalkoztam a Kjeraggal, inkább mentem tovább. Délnyugat -Norvégiában sátrazni nagyon laktató tud lenni, hiszen bárhova lövöm a házam, 2-5 féle áfonyával tömhetem a bendőmet. Legpofátlanabb dolog, mikor konkrét a sátorban fekve szedek két maréknyit. Élni tudni kell.
Lassan viszont véget ér norvég mókázásom. Vasárnap elbúcsúzom a Vámosi familiától, majd Gáboréktól is. Hétfőn már Haldenbe málházom azt a bringát, amit Karosi Zoltán ad.
Csodás időszakon vagyok túl. Millió apró és hatalmas szépség. Sok segítőkész ember...De ez már egy másik bejegyzés...
 |
| ...laza sátorhely... |
 |
| Lysefjord |
 |
| Prekestolen, avagy a Prédikálószék |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése