10 nap Altán

Miután elcsórták a cuccaimat, sokan siettek segíteni.  Köztük volt Szilveszter is, ő egy hálózsákkal támogatott meg.  Tegnap este végre megérkezett, így 10 nap altai lustálkodás után újra indul a móka.
Ebben a 10 napban nagyon sokat aludtam,  pihentem. A térdem is egész helyrejött,  mikor terhelem még fáj, de nem vészes.
A sok lustálkodás mellett volt szerencsém megismerkedni az altai magyarokkal.  Volt velük részem sütés-főzésben, poharazásban és hajnalig tartó játékban is. Köszönöm nekik az ismeretséget.
Mikor pedig a lustaságom szegre akasztottam, akkor bejártam a környéket.
Életem egyik legjobb trekkingje is itt volt.  A Halddetoppenre mentem fel és ajánlom mindenkinek,  aki csak erre jár. Hogy miért is?
A Halddetoppen túra mindössze 13km-re kezdődik Altától, Kåfjordban.
A templomtól 350 méterre kell nyugatra fordulni, egy tábla is jelzi, hogy itt található az Északi -fény Obszervatórium.  A táblától egy montival is jól járható út vezet fel, kocsik is járnak rajt, bár igen meredek.
Az éjszakai ivászat után elég szuszogva indultam,  de mikor 350 méteren elfogytak a fák, már rendben voltam.  Innentől csak pár csomó fű és virág volt az útitársam. Majd ahogy egyre több lett a hó, ők is elpártoltak tőlem. Többször megeredt a hó, de problémát csak a szél okozott. Helyesebben nem a szél, hanem az,  hogy nincs elegendő ruhám (sajnos azokat is elcsórták), így mocskosul fáztam. Gyönyörű kilátás nyílik az Altafjordra, illetve egy még befagyott tóra.
600 méter felett már végig havat tapostam, de már csak vékonyan várta beteljesedését. Az utolsó 75 méter viszont kifogott rajtam,  nagyon meredek oldalon, beton keménységű jéggé fagyott a hó. Közel 100 métert mentettem rajt, de inkább visszafordultam. Kapaszkodó és normális ruházat híján hanyatt fekve, sarokkal és a hátizsák csatjaival tudtam biztonságosan lejönni.
Ott fenn már nagyon masszív fagy volt, gyönyörű jégbe fagyott sziklákkal.
Visszafelé is kimásztam minden magaslatra, sajnos nagyon párás (itt ott havas) volt a levegő,  így jó fotók nem születtek. Az egész túra 5 óra volt, 19 km 1000 méter szinttel és rengeteg csodával. Mikor leértem Kåfjordba, igen dermedt voltam, így nagyon jó volt,  hogy Barth Zoli kijött értem kocsival.
De az utázásokon felül más egyebet is köszönhetek neki, hiszen 12 napja együtt vagyunk,  nála várhattam be a hálózsákom.
Norvégia a magyar pénztárcának nagyon húzós, de ma sikerült pár ruhát vennem. Mégpedig az otthoninál is olcsóbban (póló+pulcsi+aláöltözet=7800 ft), ez nagyon tetszett.
Holnap reggel pedig kiteszem a hüvelykujjam és irány Hammerfest...

Éjféli nap...

Csókolom
Végre kicsit nyugi van,  tudok írni.
Na nem mintha nagyon stresszes lenne az élet, csak mindig van valami.
Próbálom elnyomni, de mocskosul szar a cuccok hiánya. Se térképek, se az északi mókához szükséges dolgok. Se napló, se pici levélkék,  még óvszerem sincs, ha véletlenül dugnom lehetne ( nem nagy a valószínűsége).
Kicsit ugyan ellensúlyozzák a kölcsöncuccok, de összehasonlíthatatlan. Ezzel a 8 perccel lehet elvesztettem Kurdisztánt, az Uralt és még ki tudja mit. Valószínűleg nem fogok még egyszer ennyi pénzt áldozni cuccokra, bringára.
Azért muszáj lesz kipróbálnom az északi vadont.
Pár napra beveszem magam valamelyik tópart erdőbe.  Van elég, kb minden 10-ik emberre jut 1-1. Itt Finnmarkban (Norvégia legészakibb 'megyéje') 75e ember él,  fél Magyarországnyi területen. Most a fővárosban vagyok Altán, ami 15000 főt számlál. Elképesztő. Sok quad és motorosszán, a hőmérők -50 fokig vannak jelezve. A lányok fészbúkján szinte csak halpucolós, horgászós, vadászós képek vannak. Húszévesen a legtöbb nő szül. Lehet látni a hófehér szőke szépségtől kezdve a barázdált barna arcú számikig mindenféle lányt. A fjordok, a havas hegyoldalak, a folyamatos fény...mind mind olyan,  amiről már olvastam.  De itt nem könyv van, hanem ez az élet és csodálatos,  hogy ezt minden érzékszervemmel befogadhatom. Az ablak alatt az Altafjord hullámzik, kihasználva a Jeges-tenger, a Norvég-tenger és a Barents-tenger erejét. Csak a karom kell kinyújtanom és ujjamról sós vizet nyalhatok le.
A nap perzsel és sokszor bántón vakít. Döbbenetes,  mikor északról süt az ember szemébe. És az éjszakába nyúló beszélgetős pálinkázás után is napütésben lehet hazamenni.
De az altai magyarokkal történt esti 'bútorégetős' sütögetés után is olyan volt a hangulat,  mintha csak délután lenne.
A fjord partján éjjel pirosas fényben mászni a sziklákon megint fantasztikus érzés.
Majd percek alatt beborul és pillanatok alatt esik a hőmérséklet.
Csodaország ez az észak...
Megint bebizonyosodott, hogy érdemes újra és újra elindulni.
Tehát a francokat nem kezdem újra a gyűjtögetést...

Járom és látom a világot, 

Kérlek titeket,  ha anyagi helyzetetek megengedi, támogassátok az Alig-Vár Jótékonysági Gyermektábort, hogy ők is láthassák azt a csodát,  amit ÉLETNEK hívnak!

Támogatás http://farkasarnoldvandor.blogspot.com/2016/03/tamogatas.html

Csókolom