Molde, Bergen, gyors stoppolás

Csókolom
A Rondane Nemzeti Park után újra picit északabbra mentem,  mégpedig Moldéba.
A Geirangerfjordhoz és a Trollok útjához akartam elmenni. Ez nem jött össze(egyenlőre), de helyette sikerült alaposan bepálinkázni Viktorral. Majd kedves párjával Rékával átbeszélgettük a délutánt. Szívélyes vendéglátásuknak köszönhetően annyi gyümölcsöt tudtam enni, ami csak belémfért, nagyon köszönöm nekik. Majd Viktorral elindultunk délre. Fuvarozik és gyönyörű utat jár be minden éjszaka.  Így futólag mégis láthattam a Geirangerfjordot, ami csak arra volt jó, hogy még vastagabban szerepeljen nemlétező bakancslistámon.
Nordfjordi búcsúzásunk után egy pékség melletti bozótba felvertem a sátrat,  reggel pedig irány Bergen. Bergenről két fő infóm volt. Egyik, hogy szinte mindig esik ott az eső,  másik,  hogy a legszebb skandináv város. Nem várt szerencsém megkímélt a kiadós esőtől, éppen, hogy csöpörgött. A legszebb részt viszont aláírom, valóban bámulatos, hangulatos. 22 óra körül még a nap is kisütött, így meleg fényben tündököltek a világörökség részét képező Hanza-házak.
A kikötő,  a vár parkja,  a város feletti dombok, mind mind más hangulatra billentenek. Majd irány tovább Stavangeren át Flekkefjordig.
Egy nappal hamarabb lestoppoltam, mint terveztem,  de a Vámosi család,  nagy szeretettel fogadott így is. Sietségem oka az volt,  hogy Gábornak vissza adtam azokat a cuccokat, amiknek köszönhetően másfél hónap alatt be tudtam barangolni Norvégia északi részét.
Saját holmim már itt várt Viktoréknál, teljes készlet mind a további gyalog, mind a bringás folytatáshoz.
Sajnos a sátorral rácsesztem, ezen a terepen használhatatlan, szegény nővéremre rá is pirítottam, hogy nem a megrendeltet küldte,  de tudom, hogy csak jót akart. Sajnos nem véletlenül létezik ennyi féle holmi, tudni kell,  hogy hova mi kell... Most két hét szünet jön, sikeresen rámtalált a munka, töltöm a pénztárcát, majd mikor végeztem irány a Geirangerfjord és  Délnyugat -Norvégia többi kincse...
Hogy addig se csak az én hasam, tárcám legyen tömve, ne feledkezzünk el az Alig-Vár Jótékonysági Gyermektáborról sem.
Még mindig várják, várjuk a támogatókat.

Geirangerfjord este is lenyűgözött 

 

Bergen

Újra délen...

Első sebes pisztrángom

Trondheim, Rondane Nemzeti Park

Csókolom
Katával megérkeztünk Trondheimbe, Norvégia koronázóvárosába. Az ország harmadik legnagyobb városa, de párszor pórul járt a századok alatt. Porig égett, újra rakták, megint porig égett, ez tízszer játszódott le, de csóri kis város mára gyönyörű lett. Az első igazán szép település Skandináviában.  Tele egyedi épületekkel, színekkel, stílussal.
Köztük kiemelkedik a Nidarosi katedrális,  Skandinávia legnagyobb temploma. Több zarándokút csomópontja, akár észak Santiagoja is lehetne. A városban működik egy bringás 'feltoló' (felvonóból szabadon),  elég kezdetleges megoldás, ötből egy ember jár sikerrel. Bal láb a pedálon, jobb láb nekitámaszt egy fém bizbasznak és már burul is az ember. De legalább próbálkoznak. Sok látnivaló van,  többségében ingyenesen látogatható. Katától elbúcsúztam,  fafej módon most sem sikerült illően megköszönni a kedvességét ( valahogy mindig elcseszem szóban). Majd lődörögtem még a városban. Hétágra sütött a nap, hát póló lekap és egy padon swinget hallgatva süttettem a hasam, ez az élet Babolcsai néni!!! Este pedig irány a Rondane Nemzeti Park. A stoppolás most kimaradt, hiszen Béla már jó előre jelezte, hogy szívesen lát egy fuvarra. Éjszaka fuvarozik, sok infót kaptam tőle a környéket illetőleg. Mint utam során a legtöbb ember, ő is csupa szív, rengetegszer jött szóba otthon élő kislánya. Néha nagy nehézsége tud lenni a térbeli távolságnak...
Búcsúzásként jégkrémeztünk, csokisbuktáztunk, majd ő ment vissza északra, én meg... Irány a VADON!
Rövid és nemlétező norvégiai bakancslistámon előkelő helyen állt ez a térség. Nem véletlenül.  Anno Andortól hallottam róla  és én sem csalódtam.
Norvégia legrégebbi nemzeti parkja, zömében 1000 méter tengerszint feletti magassággal. 10 csúcsa 2000 m feletti.  Hatalmas területeken csak hanga és zuzmók élnek meg. Rengeteg tó, folyó, vízesés található. De csak úgy spontán is el lehet süllyedni 1-1 mocsaras részen. A zuzmók pedig jó arasznyi mélységben engedik süppedni a  rájuk fekvő vándorokat. A vizek ellentétben északi testvérüktől, hemzsegnek az élettől. Tegzes, bolharák, kerengőbogár,  ebihal (lövésem sincs,  hogy milyen béka él itt) jelenléte azt súgta, hogy ezekből már ne igyak tisztítás nélkül.  A lábosba mert vízben is volt pár úszkáló állat, de a 'hunyjuk be a szemünket, oszt úgy falatozzunk', mindig megteszi a magáét.
Sajnos annak dacára,  hogy Norvégia egyik szárazabb területe, zömében esőben voltam, ez főként a sziklákon való mászást tette majdnem lehetetlené. Bakancsom talpa tükörsima, hátizsákom nehéz, így a súlypont sem a legjobb, így volt két olyan csúszásom, hogy csak a szerencsének köszönhetem, hogy még élek. Ezért visszovonulót fújva, nem lett itt kétezres csúcsom. Négy csodás napot töltöttem el ebben az érintetlen vadonban. Embert alig láttam, ellenben szamócát és elvadult ribizlit bőven ettem az Otta feletti erdőben.
Andor panaszkodott, hogy horror áron lehet térképet venni,  ez így is van, de az infótáblák alatti dobozokban ingyenes szemelvények vannak az adott területhez.  Több, mint tökéletes minőségben. Ha el akarjuk kerülni az embereket, akkor a legnagyobb túrista látványosságokat célszerű éjjel megnézni, ez esetben viszont ne lepődjünk meg, ha egyik másik rénszarvas gorombább, mint általában.  Erre,  illetve az etikus viselkedésre sok ponton figyelmeztetik az embert, de szinte semmi korlátozás nincs életben. A kabinok ( kb hétvégi ház, hütte) közvetlen közelében nem szabad sátrazni, de ezzel ki is fújt a törvénykezés. És csodák csodája,  mégis működik a természetvédelem. Max 1-1 exbringás háborgatja az éjszaka vadjait.
Száz szónak is egy a vége, csodás hely ez Rondane, hiába van a nevébe a ronda szó.

Nidarosi katedrális 

Zuz-móka

Ula-folyó