Csókolom
Lehet feltűnt, hogy az utóbbi időben nem volt kedvem írogatni. Annyi inger ért, annyi csodás tájjal, emberrel találkoztam, hogy már pukkadtam tőle.
Most van egy kis idő ülepíteni a dolgokat.
Kaptam egy munkát, kb egy hét lenne, de mivel szinte mindig esik, így nem haladok vele. De három hetem van rá, fedél alatt vagyok, minden nap eszek, hát nem izgulok.
118 napja indultam, ezalatt kb 9000km-t tettem meg. Javarészt stoppolva, de azért bringán is volt pár km.
Újra bebizonyosodott számomra, hogy kevés jobb dolog létezhet, mint úton lenni. Bár nem minden nap felhőtlen, de szerencsére idén (eddig) nem fogytam le 55 kilóra. Inkább azzal szívtam, hogy nem volt megfelelő ruházatom. Indulásomkor nővérem szeretett volna valamit adni, de bátran mertem mondani, hogy mindenem megvan. Aztán az erre vonatkozó cuccokat elcsórták. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vágott gyomorszájon a dolog. Majd ahogy csökkent a hőmérséklet és erősödött az eső és szél, egyre jobban feltűnt, hogy bizony nem annyira lényegtelen a jó felszerelés, mint gondoltam. De annyi segítséget, szeretetet kaptam, hogy az mindenért kárpótolt. És akkor ott vannak a szépségek...Lofoten, Magerøya, Rondane, hogy csak hármat említsek. De Észak talán minden nap adott 1-1 szivárványt is. Volt, hogy egyszerre kettőt is láttam.
Plusz a fjordok, a hangás puszták, a zuzmókkal borított hegyek, a ezerszám zúgó vízesések, a rénszarvasok, az esti tüzek illata a tópartokon, a gyönyörű norvég nők, az örök nappal, az eddigi életem legfinomabb gleccservize, az órákig tartó naplekelte(a naplekelte olyan jelenség, amikor a naplemente sötétség nélkül közvetlenül napfelkeltébe megy át. Szótárban ne keressétek)...megannyi csodás pillanatok összessége.
Furcsa, az esőkre, hidegre már alig emlékszem, koncenrálnom kell, hogy fel tudjam idézni a kellemetlenségeket.
De inkább arra koncentrálok, hogy teletömjem magam áfonyával. Tonna számra van a dombokon és órák hosszat lehet enni (és természetesen szedni).
A Sirdalsvatnet is bővelkedik termésben, csodaszép sebes pisztrángokat lehet belőle kifogni. De, hogy mi a fene az Sirdalsvatnet? Egy csodás tavacska, Dél-Norvégiában, ami a Sira-folyóval kötődik a Lundevatnethez. Ez azért fontos, mert ez a csöpp Sira, a maga 2 km-ével, előlépett második kedvenc folyómmá. (A Duna azért még mindig a Duna...)
Május végén jártam itt, már akkor elvarázsolt, de álmomban sem gondoltam, hogy hetekig fogok a partján élni. Rengeteg érzés, érzelem, hála, szeretet...mind annak köszönhető, hogy útra keltem. Jó lenne, ha egyszer mindenki kipróbálná, megélné.
De, hogy sirai hetek alatt se feledkezzek meg az alapítványról, kérlek titeket, ha tehetitek támogassátok őket.
Járom és látom a világot,
Kérlek titeket, ha anyagi helyzetetek megengedi, támogassátok az Alig-Vár Jótékonysági Gyermektábort, hogy ők is láthassák azt a csodát, amit ÉLETNEK hívnak!
Támogatás :
http://farkasarnoldvandor.blogspot.com/2016/03/tamogatas.html
Most van egy kis idő ülepíteni a dolgokat.
Kaptam egy munkát, kb egy hét lenne, de mivel szinte mindig esik, így nem haladok vele. De három hetem van rá, fedél alatt vagyok, minden nap eszek, hát nem izgulok.
118 napja indultam, ezalatt kb 9000km-t tettem meg. Javarészt stoppolva, de azért bringán is volt pár km.
Újra bebizonyosodott számomra, hogy kevés jobb dolog létezhet, mint úton lenni. Bár nem minden nap felhőtlen, de szerencsére idén (eddig) nem fogytam le 55 kilóra. Inkább azzal szívtam, hogy nem volt megfelelő ruházatom. Indulásomkor nővérem szeretett volna valamit adni, de bátran mertem mondani, hogy mindenem megvan. Aztán az erre vonatkozó cuccokat elcsórták. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vágott gyomorszájon a dolog. Majd ahogy csökkent a hőmérséklet és erősödött az eső és szél, egyre jobban feltűnt, hogy bizony nem annyira lényegtelen a jó felszerelés, mint gondoltam. De annyi segítséget, szeretetet kaptam, hogy az mindenért kárpótolt. És akkor ott vannak a szépségek...Lofoten, Magerøya, Rondane, hogy csak hármat említsek. De Észak talán minden nap adott 1-1 szivárványt is. Volt, hogy egyszerre kettőt is láttam.
Plusz a fjordok, a hangás puszták, a zuzmókkal borított hegyek, a ezerszám zúgó vízesések, a rénszarvasok, az esti tüzek illata a tópartokon, a gyönyörű norvég nők, az örök nappal, az eddigi életem legfinomabb gleccservize, az órákig tartó naplekelte(a naplekelte olyan jelenség, amikor a naplemente sötétség nélkül közvetlenül napfelkeltébe megy át. Szótárban ne keressétek)...megannyi csodás pillanatok összessége.
Furcsa, az esőkre, hidegre már alig emlékszem, koncenrálnom kell, hogy fel tudjam idézni a kellemetlenségeket.
De inkább arra koncentrálok, hogy teletömjem magam áfonyával. Tonna számra van a dombokon és órák hosszat lehet enni (és természetesen szedni).
A Sirdalsvatnet is bővelkedik termésben, csodaszép sebes pisztrángokat lehet belőle kifogni. De, hogy mi a fene az Sirdalsvatnet? Egy csodás tavacska, Dél-Norvégiában, ami a Sira-folyóval kötődik a Lundevatnethez. Ez azért fontos, mert ez a csöpp Sira, a maga 2 km-ével, előlépett második kedvenc folyómmá. (A Duna azért még mindig a Duna...)
Május végén jártam itt, már akkor elvarázsolt, de álmomban sem gondoltam, hogy hetekig fogok a partján élni. Rengeteg érzés, érzelem, hála, szeretet...mind annak köszönhető, hogy útra keltem. Jó lenne, ha egyszer mindenki kipróbálná, megélné.
De, hogy sirai hetek alatt se feledkezzek meg az alapítványról, kérlek titeket, ha tehetitek támogassátok őket.
Járom és látom a világot,
Kérlek titeket, ha anyagi helyzetetek megengedi, támogassátok az Alig-Vár Jótékonysági Gyermektábort, hogy ők is láthassák azt a csodát, amit ÉLETNEK hívnak!
Támogatás :
http://farkasarnoldvandor.blogspot.com/2016/03/tamogatas.html
