Rajna mentén és Elzászban

Csókolom
Mivel nem tudom tölteni a telefonom,  így írni sem igen tudok.  De tegnap este 12 nap után újra házban, Tündénél aludtam.
De ne rohanjak ennyire előre. Hamburg környékéről megcéloztam Hollandiát, de közben belebotlottam Szt. Arnoldba...mármint a róla elnevezett faluba. Majd elérkeztem a Rajnához és a bal partján megindultam délre. A Rajna alsó szakasza gyönyörű szép és hangulatos,  de számomra a több ezer bringás és gyalogos miatt élvezhetetlen. Ráadásul kb sátorozásra alkalmatlan, azért megoldottam mindig. Aztán ahogy feljebb haladtam változott a táj és beleszerettem a vidékbe. A rajnai szőlők, dombok, mosolygós emberek rendesen belopták magukat a szívembe. Majd Elzasz...sőt ELZASZ és a Vogézek. Hűvös völgyek, körülötte 6-800 méteres hegyek. Minden órára jut 1-1 kolostor vagy várrom.
Érdekességként megemlítem, hogy Elzászban német a hivatalos nyelv.  Strasbourgon meglepődtem, a büdös agglomeráció gyönyörű belvárost rejt. A parkok tömve fiatalokkal,  akik a híresebbnél híresebb épületeket festik, rajzolják.  A Donauradweggel ellentétben a Rajna menti kerékpárút nem lopta magát a szívembe. A táj igen, de az út nem. A német szakasz szinte kivétel nélkül közvetlenül a partot követi, de mellette végig zajos, büdös autóút van. Az elzászi szakaszon pedig fogalma sincs az embernek,  hogy valahol itt egy folyam. De van egy ritka kedves szakasza, mégpedig a Rhõnt és a Rajnát összekötő csatorna mentén. Karnyújtásnyira a tiszta víz, jobbról balról platánok. A halak,  nyulak egymástól centikre napoznak, megint egy kis csodavilág. A Vogézekbe tervezett kiruccanásra nem maradt időm, de egy seggel csak egy lovat (bicajt) lehet megülni. Nem szeretek ilyen tempóban haladni. Félő, hogy a 'rohanásban' sok kincs mellett elsuhanok.
Tegnap pedig Tündénél kb rekedtre beszéltem magam. Van mesélni valóm bőven. Sajnos ő alig jutott szóhoz,  pedig tudna mit mesélni,  hiszen túl van egy Pireneusok traverzen,  egy Budapest - Atlanti-óceán sétán, hogy csak a leghosszabbakat említsem.
Talán legközelebb szóhoz jut ő is. Úgyhogy most tiszta minden ruha, tele az akksi,  egész civilizált ember vagyok.
Bár lehet, hogy a szabad és a boldog jobb kifejezés.  Minden alkalommal úgy érzem,  hogy életem legszebb napjait élem. Néha ugyan becsúszik 1-1 hisztikriszti nap, bár mostanában inkább csak 1-2 óra. Egyik éjjel sikerült belázasodnom, majd hasmenés,  na másnap elég nehezen indult a móka. De délutánra kisütött a Nap, kívül és belül.  A napocska délelőtt és délután ugyan már nem a legerősebb, de a vizek még melegek, öröm pancsikolni bennük.
A kormánytáskán másfél hete kint van Tiki (Napisten), alternatív esővédelemnek eddig tökéletes.  Csak az az érdekes,  hogy a kutyusoknak valamiért nem tetszik és veszettül ugatják. A napok és kilométerek rohannak egymás után,  tuti volt tucatnyi érdekes dolog, de bevallom semmi sem jut eszembe,  így csak egy van hátra:
Csókolom